Legújabb képsorozatában Gőbölyös Luca saját magát a vasárnapi festők mintájára a csupán szabadidejében az alkotás örömeinek hódoló művészként aposztrofálja. A hasonlat abban a tekintetben helytálló, hogy a képkészítés minden esetben egy kitüntetett figyelmet és elmélyült lelkiállapotot kívánó tevékenység, amit hacsak nem a művészetéből közvetlenül megélő alkotóról van szó, napjainkban főként más munka mellett művelnek az arra születettek. A hétvégi művészekkel ellentétben viszont Gőbölyös korántsem egy amatőr naíva, éppen ellenkezőleg, nagyon is tudatos, profi művész, aki a fotográfia médiumán belül maradva különböző technikákkal kísérletezve mindig a saját mondanivalója szolgálatába állítja az apparátust. Az utóbbi években készült fotóival egyre közelebb engedi a nézőt saját privát szférájába, intim világába, azonban a művek nem fordulnak önmagukba, mindig megmarad a kollektív tapasztalati szál, amely a néző számára is rendkívül izgalmassá teszi a képeket.
Hozzászólások az íráshoz (eddig 0 hozzászólás érkezett)