Miért ez a szakkollégiumi kuratórium összetétele? Mi a feladata a kuratóriumnak? El tudja-e látni ezt a feladatot? Tudja-e érvényesíteni az érdekeit? Tud-e tenni azért, hogy legyenek más anyagi források? Zavarja-e a kurátorokat, hogy egyszer ők adnak, másszor ők kapnak pénzt?
Bár a szakkollégiummal való szembenézés ritka alkalom, a Mai Manó Ház Napfényműtermét csak félig töltötték meg a nézők. Az asztal túlsó felén Szigeti Tamás, Horányi Attila, Kaiser Ottó, Csorba Csilla és Csengel-Plank Ibolya foglalt helyet, a beszélgetést Kőrösi Orsolya, a Ház ügyvezető igazgatója moderálta. A moderátor a Mai Manó Házban megfordulók ötleteit felhasználva öt kérdést, illetve kérdéscsoportot tett fel a kollégium tagjainak, a közel kétórás beszélgetés pedig az általuk nagyjából felvázolt mederben maradt.
Miért ez a szakkollégiumi kuratórium összetétele? Mi a feladata a kuratóriumnak? El tudja-e látni ezt a feladatot? Tudja-e érvényesíteni az érdekeit? Tud-e tenni azért, hogy legyenek más anyagi források? Zavarja-e a kurátorokat, hogy egyszer ők adnak, másszor ők kapnak pénzt?
Rögtön a kérdések elhangzása után Horányi Attila ragadta magához a mikrofont és a szót. Miután megköszönte a tetemre hívást, elmondta, a szakkollégium hat főből áll, akik közül hármat az OKM, hármat pedig a szakmai szervezetek delegálnak. Mivel a minisztériumi tag (és a titkár) mandátuma nem négy vagy ötéves, lehetősége van egyfajta folytonosságot biztosítani. Jelenleg az a különleges helyzet állt elő, hogy a mostani tagok három éven keresztül biztosan együtt fognak dolgozni.
A Fotóművészeti Szakkollégium az egyik legkisebb szakmai kollégium, évente nagyjából 130 millió forintból gazdálkodik. Az NKA eddig a kötelező kulturális járulékokból szerezte bevételét, 2010-től azonban az ötös lottóból befolyt összeg kilencven százaléka adja majd az NKA teljes forráskészletét, ami biztos forrásbővülést jelent.
Mivel a jelenlegi kollégiumi tagok még több évig együtt dolgoznak majd, el kellett dönteniük, mit választanak: szétforgácsolják a pénzügyi alapot vagy megpróbálnak egyfajta stratégiai gondolkodást létrehozni. Az utóbbit választották, és nem győzik dicsérni Horányi szerepét ebben a döntésben. Csengel-Plank Ibolya a kollégium feladataival kapcsolatban hangsúlyozta a felelősséget, a trendek felfogását, a tanulási lehetőségek elméleti és gyakorlati támogatását. Nagyjából 30 millió forintot szánnak az eddig hiányt szenvedő, ám fontosnak ítélt területekre: fotótörténeti kutatásra és egy egyetemes fotótörténeti kötet megjelentetésére, egy rezidens és egy vizitori programra.
Egy kérdés során szóba került az is, mi történik az ösztöndíjak beszámolóival. Eddig azonnal raktárba kerültek, mostantól viszont bemutatják őket a Mai Manó Házban. A beszámoló kiállítás (amelyről eltérő vélemények születtek, és amelyből mindenki levonta a tanulságot) nem a jelenlegi kuratórium ötlete volt: a beszélgetésen a közönség soraiban ülő Albertini Béla, az előző testület vezetője szerint a fotográfusnak ki kell állítani a munkáit, és ezt a problémát oldotta meg a Ház. Kérdéses, hogy a beszámolók mely része, milyen módon publikus. Egy évekkel ezelőtt támogatott kutatás eredményei nyilvánosságra hozhatók-e? Ha igen, milyen módon?
Az érdekérvényesítésről az érintettek elég lemondóan nyilatkoztak. Horányi szerint például mutatja a maximális mozgásteret, hogy annyit sikerült elérni, az eredeti április végi időpont helyett február elején történjen a pályázatok beadása. Számára úgy tűnik, a szakkollégium érdekeit akkor lehetne jobban érvényesíteni, ha sikerülne bejutni az NKA nagybiztottságába. Albertini Béla hozzátette, a fotográfus szakma érdekérvényesítő képessége eleve kicsi. Bizonyos szakmák ki tudnak állni magukért, ezért a fotográfusoknak is meg kéne találni a közös hangot. Hangsúlyozta, elsődlegesen a fotográfia négy alapintézményének – A Mai Manó Háznak, a Szövetségnek, a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeumnak és a Fotóművészet Magazinnak – kellene biztosítani az alapellátását, költségvetésileg.
A jelenlegi szakkollégium távlatokban próbál gondolkodni. Támogatják a külföldi kiállításokon, vásárokon résztvevőket. A rezidens programban évente négy fiatal, ígéretes művész vesz részt, 2,5 millió forintos költségvetéssel (az első két, francia és japán művész két hete érkezett Budapestre). Horányi elmondta, ez befektetés, hiszen így tíz év múlva negyven olyan – akkor már remélhetőleg pályája csúcsán lévő – művész mozog a világban, aki huzamosabb időt töltött Magyarországon, dolgozott, kiállított, kapcsolatokat épített itt. Ugyanez a gondolat vezérelte a kollégiumot a vizitori program megalkotásában is. A Check In Budapest keretében neves kurátorok látogatnak Budapestre három napra, hogy intenzív találkozók alkalmával megismerhessék az érdeklődési körüknek megfelelő magyar művészeket.
A beszélgetés lezárásaként a jelenlévők mindenkit sok szeretettel meghívtak a Fotográfiai mező kutatási program lezáró szakmai beszélgetésére, amit november 27-28-án a Műcsarnokban rendeznek meg.
2009.október 16.
Hozzászólások az íráshoz (eddig 1 hozzászólás érkezett)