Fotopost.huFotók és szövegek
Feedek
Facebook

Nagy történetek, apró rezzenések, avagy hogy került a szalvétatartó Hrabal kezébe?

Csáki László fotói Pozsonyban

Simon Kati2008.10.23.

Mindenkinek vannak „nagy történetei”, melyeket szívesen mesél egy sör mellett, jó társaságban. Olyan „sztorik”, melyek ugyan nem változtatták meg a világot, mégis, talán épp esetlenségük miatt szerethetőek, vagy legalábbis mosolyra fakasztanak.

Csáki László képzőművész, akitől amúgy sem áll távol a történetmesélés (művei alapjául legtöbbször irodalmi művek szolgálnak), a folklorista ill. antropológus módszerével csokorba gyűjtötte ismerősei, barátai történeteit. Azután maguk az elbeszélők és további statiszták közreműködésével újrajátszatta őket, hogy egy fotósorozat és a képekhez tartozó, szerkesztett történetek formájában örökítse meg a humoros anekdotákat (fotó: Horváth Árpád, szöveg: Zomborácz Virág). Jellegzetesen közép-európai történetek ezek: a hetvenes években a brnoi motoros világbajnokság és a közép-kelet-európai stoppolás közben átélt kalandokról, a prágai találkozásról a csodált íróval, a közép-európai értelmiség enigmatikus alakjával, pornófilmvetítésről a budapesti használt fotócikk-kereskedésben, a pálinka rejtekéről a Sziget Fesztiválon, a hollywoodi sztár és a magyar színész-statiszta közös forgatásáról, az interjúkészítés és népdalgyűjtés buktatóiról. Csáki korábbi műveihez hasonlóan a sorozat különös hangulatú képein reális és szürreális elemek keverednek. A megrendezett jeleneteket megörökítő fotók képi világában az egyszerre lírai és abszurd történetek hangulatának megragadására, a sztori csattanójának egy képben történő összesűrítésére törekszik. A filmes jeleneteket és standfotókat idéző képeket a művész kréta-animációiból ismert letisztult kompozíció (Napok, melyeknek értelmet adott a félelem, 2003; Darazsak, ludak, körtefa, 2004) és az élőszereplős kisjátékfilmjeinek (Fluxus-hajfény, 2004; A hangya és a tücsök, 2006) professzionális látványvilága jellemzi. A képek személytelenségre törekvő ábrázolásmódja és a szövegek személyes hangvétele között egyfajta kontraszt érezhető, azonban ezek együttese egy Csáki műveire jellemző egyedi hangú és világú minőséget alkot. A kilenc-részes sorozat hat darabja 2008. október 4 – november 2. között a Crazycurators Biennale II keretében a pozsonyi projectSPACE galériában látható. A kiállítás megtekintése után bizonyára sokaknak támad kedve egy korsó sör mellett saját „nagy történetük” felidézésére. 
 

© Csáki László

Csáki László: Nagy történetek, apró rezzenések | Big stories, tiny winces, 2008
projekt, koncepció: Csáki László, fotó: Horváth Árpád, szöveg, szerkesztés: Zomborácz Virág

Szilágyi Kornél (Igor Buharov, filmrendező, képzőművész)                            A szalvétatartó

Ezerkilencszázkilencvenháromban Kornél Prágába utazott a barátaival, hogy az Arany Tigrisben, mintegy véletlenszerűen, találkozzon Bohumil Hraballal.
Kornél faipari szakközépiskolába járt, ahol a famegmunkálás gyakorlását célzó óra keretei között elkészítette remekbeszabott vizsgamunkáját: egy szalvétatartót. Ezt szánta ajándékul a csodált írónak.
Korán reggel érkeztek a kocsmához. Nehézkesen ment az asszimiláció, a sörözőben a ’68-as emlékek miatt a lokálpatrióta pincérek nem nagyon kultiválták a magyar vendégeket. Kornélék feszengve ácsorogtak, ha nagyon láb alatt voltak a kis helyiségben, bekéredzkedtek idegen asztalokhoz.
Délután háromkor történt, hogy Kornél épp a mosdóban ügyködött, amikor Hrabal beállt mellé a szomszédos piszoárhoz. Kornél megfigyelte, hogy Hrabal kis kék-fehér horgolt csuklóvédőket visel.
Kornél gyorsan elvégezte a dolgát, kirohant aktuális asztalukhoz, felkapta a szalvétatartót, és rohant vissza a mosdóba.
De Hrabal akkor már a neki fenntartott asztalnál ült, az őt ábrázoló Dalí-stílusú festmény alatt. Kornél odalépett hozzá. A Hrabal mellett ülő hölgy készségesen tolmácsolt: „Ezt neked készítettem.” Erre Hrabal elővett a táskájából egy kis fényképet, ami ugyanott, a Dalí-stílusú kép alatt ülve ábrázolta őt, aláírta és átadta Kornélnak. „Nem ezért...” , kezdte Kornél, de Hrabal leintette: „Tedd csak el, jó lesz még valamire.”
Kornél szereti úgy befejezni ezt a történetet, hogy „és amikor három év múlva Hrabal kiesett az ablakon, tudod mi volt a kezében? A szalvétatartó!”
 

Hozzászólások az íráshoz (eddig 0 hozzászólás érkezett)

Hírek

Perenyei Mónika: Táblaképtől az archívumig: a fotográfia újragondolása az alkotói gyakorlatok mentén

Szabadegyetem: Vizuális kultúra, képtudomány, kortárs művészet

2012.04.24.
további hírek>>>

Kiállítások

Random

Magyar Fotóművészek Szövetsége, Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója

2012.05.11. - 2011.06.07.

Das Fenster (Az ablak)

Ősz Gábor

2012.04.24. - 2012.05.25.

Façades

Lucian Wester

2012.04.15. - 2012.05.26.
további kiállítások>>>

Full kontakt

  • Fikciók vagy valóság?

    Utoljára másfél hónapja, 2012 ápr. 2-án tájékoztattam az esetről a …

    miltényi tibor2012.05.15. 13:48
  • Fikciók vagy valóság?

    Mikor próbálkozott utoljára? Ha valamikor, hát most lenne érdemes …

    Anonymous2012.05.14. 14:20
  • Fikciók vagy valóság?

    Anonymus rosszul figyelte a beszélgetést. Miltényi onnan indított, hogy 13 …

    gromek2012.05.14. 13:40
további Full kontakt témák>>>