Ha egy hülye szóviccel [továbbá egy nagyon is előre látható, bár e mondatban (ön)reflektált, de ezáltal persze fel nem menthető nem mondom, de/és úgy mondom-mal] akarnám kezdeni kies ajánlómat, talán azt mondanám, aki komolyan kíváncsi a mai magyar fotográfia/képzőművészet fejleményeire, alakulásaira, izgalmaira és experimentumaira, semmi szín alatt ne hagyja ki Eperjesi Ágnes Színügyek c. hármas [tömören a lényeget: 1/3/3] kiállításának egyik stációját sem.
Mindezt pedig azért mondom, mert egyrészt, így gondolom, tehát, első olvasatban szubjektíve és objektíve le voltam, vagyok nyűgözve [és felajzva, pompás képzavarral élve: mint a nyíl s zuhogó patak] az eddig látott két stáció/kiállítás látnivalóinak erejétől, komplexitásától stb. [e stb rejtse szerényen majdan megírandó szakmai elemzésem/értelmezésem ködképeit], másrészt, hogy jeles [vagy rossznyelvek szerint, bár ezekre ne hallgassunk: jeltelen] szerkesztőségünknek indoka legyen a nagyérdemű elé bocsátania a Nessim Galériában, május 5-én megnyílt Semmi a szín alatt c. 2. számú színügy megnyitóján készült, a műfajból adódóan, kétségtelenül frivol, társasági képeket [mely képek egyikén, az önreflexivitást fokozandó, jeles személyiségek mellett, szerkesztőségünk tagjai is színezik az összképet].
És hogy itt jómagam is az 1/3/3-as színügyekhez hasonuljak, illetve egy vidám és teljesen céltalan utalással ide-kontextualizáljam a hegeli triádokat, be is fejezem ajánlómat eme harmadik mondatommal, melyet természetesen nem követ negyedik, ötödik, hatodik, a haza legnagyobb üdvére és természetesen: bánatára.
Hozzászólások az íráshoz (eddig 0 hozzászólás érkezett)