A legfrissebb hírek szerint a Magyar Nemzeti Múzeum Robert Capa kiállítása néhány nap alatt meghaladta a tízezres látogató számot. Nem is csoda, hiszen lassan el lehet mondani, hogy a csapból is ez folyik, olyannyira, hogy az életükben múzeumban még nem jártak is tömött sorokban várakoznak a képek megtekintésére. Lám, mit tesz a jól működő marketing! Az a hír ugyanis már a bulvársajtó ingerküszöbét is megérinti, hogy a magyar állam 300 milliót fektetett hazánk egyik büszkesége, a világhírű Robert Capa fotós képei hazahozásába. A „figyelmesebb” újságírók közben szellőztetik: a képek nem is eredetik, meg amúgy is, mi szükségünk válság idején ilyesmi beruházásra. Vajon miből kinek és mi célból történhetett a hatalmas műtárgyvásárlás?
Az erősen botrányszagú ügy hátteréről a minisztérium által szakértőnek felkért Kincses Károly fotómuzeológust kérdeztük.
A híradásokból nem egyértelműen derül ki, hogy hány képről és milyen kópiákról van pontosan szó?
937 mesterkópia és még 48 vintage (a szerző saját maga által nagyított, aláírt) kópia valamint 5 Capa portré és még 20 ajándék nagyítás állt a szerződésben. De nem a fénykép műtárgyvásárláson van a hangsúly. Legalábbis amikor felkértek, nem csak erről volt szó.
Ha nem fotókat akart az állam vásárolni, pontosan miért adott ki akkora összeget, ami egyébként többszöröse az évente a fotográfia támogatására összesen megítélhető keretnek?
Azt hittem kezdetben, hogy a magyar fotográfiának eljött egy olyan eseménye, amire nagyon rég óta vártunk. Ezért is vállaltam el E. Csorba Csilla kolleganőmmel a felkérést a képek kiválasztására a projekt keretében alakuló Robert Capa kutatóintézet és oktatási centrum számára.
Erről viszont a híradások hallgatnak…
Én is úgy látom, hogy az eredeti cél elsikkadni látszik. Ráadásul nincs is kommunikálva az szándék, vagyis az, hogy kinek és hova lett szánva a képanyag. Így tényleg nehezen védhető a vásárlás ilyen nehéz gazdasági helyzetben. Így tulajdonképpen tényleg értelmetlenné vált az egész.
Az intézet megalapítása kinek a kezdeményezése volt?
Tulajdonképpen Robert Capa öccsének. Cornell Capa ugyanis még életében kiválogatta a bátyja hagyatékából azt a majdnem 1000 képet, amelyik reprezentálja az életművet. Tette ezt olyan szándékkal, hogy alapját képezze egy Robert Capa kutatóintézetnek és oktatási centrumnak, amiből a világon három lenne: egy Amerikában, egy Ázsiában és egy Európában.
Hasonló lett volna a New York-ban működő International Center Of Photographyhoz a budapesti intézmény?
Igen, az volt a terv. Már a neve is meg volt: HCP, vagyis Hungarian Center of Photography. Egy olyan fotográfiai központ lett volna, ami egybefoglalja az összes, ma hazánkban nehézkesen működő vagy éppen csak vegetáló intézményt a múzeumtól az időszaki kiállítóhelyeken át a fotóoktatásig. Budapesten már a központ lehetséges helyszíneiről is folytak egyeztetések, illetve több megbeszélés volt a magyar fotográfia meghatározó erőivel.
Ki vezette volna az intézetet?
Ez a kérdés fel sem merült még. Az egész kezdeményezés fő organizátora Orsos László Jakab volt, a New York-i Magyar Intézet igazgatója, akit a sajtóhírek egyébként meg sem említenek. De rajta kívül nagyon sokan komolyan dolgoztak ebben a nagyszerű projektben, ami végül egy kis magyar abszurd történetbe fordult, tudniillik hogy őrült pénzért a válság idején megvesznek ezer képet, majd ebből néhányat körbevisznek az országban megmutatni.
Mit foglalt magában a 300 milliós összeg? Hogyan került meghatározásra ez az ár?
A 300 milliót azért fizették ki, hogy Magyarország, és ne Németország, Spanyolország vagy más hely legyen az európai Robert Capa központ. Ennek lett volna az alapgyűjteménye a mesterkópia sorozat. Ez egy a világon 3 példányban készült sorozatot jelent, amelyek a negatívról történt teljesen egyforma képekből állnak. Minden egyes kép szárazbélyegzővel van megjelölve, ami garantálja, hogy nem bővítik a sorozatot. Ezekről a negatívokról ilyen formában nem készülhet tehát ezeken kívül több. Nem arról van tehát szó, hogy a Magnum, vagy az ICP által különböző célokból lenagyított kópiákból vettünk párat, hanem a kifejezetten erre a célra nagyított mesterkópiákat vettük meg az európai Capa Intézet megvalósításának jogával együtt.
Ebben a vintage kópiák ára is benne van?Hogyan viszonyultak a képek árai a piaci árakhoz?
Mielőtt elmentem tárgyalni New Yorkba, felkészültem az elmúlt másfél évtized Capa áraiból. Eredetileg a mesterkópiák és a támogatói szándéknyilatkozat ára volt a 300 millió, később sikerült kialkudni a 48 vintage nagyítást is. Ezeknek az árai 700-1500 dollárig terjedtek, de mindegyik egyedi áron volt.
Ha nem az erre szánt intézetbe kerülnek, kinek a tulajdona lesz, melyik gyűjteményt gyarapítja a Capa kollekció?
A Magyar Nemzeti Múzeum úgy vette a nyakába a képanyag gondozását, hogy a tulajdonjog nem az övé. A magyar állam tulajdonába kerültek a képek, amiknek kezelését most a múzeum végzi.
A Nemzeti Múzeumban jelenleg a mesterkópiákból van kiállítva egy válogatás. Tervezik, hogy a vintage kópiákat is kiállítják a későbbi kiállításokon?
Erről én semmit nem tudok, a kurátortól kéne megkérdezni.
A nagyközönség viszont nem sokat tud arról, hogy a kiállított képek milyen nagyítások. Miért nem egyértelműbb a kommunikáció ez ügyben?
Én ebben nem tudok nyilatkozni, nekem nem volt beleszólásom.
Az Oktatási és Kulturális Minisztérium sajtóközleménye ide kattintva olvasható.
Hozzászólások az íráshoz (eddig 4 hozzászólás érkezett)