Ikrek könyve

„- Tulajdonképpen melyikőtök melyik a képen?
A kislányok meghökkenve néznek össze.felszögezett fényképre bámulnak. Aztán újólag egymásra néznek.
- Hát... - mondja Lotti határozatlanul.
- Én úgy hiszem, baloldalt ültem, mikor Eipeldauer bácsi lefényképezett - véli Luise elgondolkozva.
Lotte habozva rázza a fejét.
Mindketten felágaskodnak a képmásukhoz.
- Ja, ha ti magatok se ismeritek ki magatokat! - kiabálja Resi magánkívül, és nagy hahotában tör ki.
- Nem, csakugyan magunk se tudjuk, hogy melyikünk melyik! - lelkesül Luise.”
 (Erich Kästner: A két Lotti. Ford. Tóth Eszter, Török Sándor)

A gyerekkor emlékezetes olvasmánya – főleg a lányoké –  A két Lotti, Erich Kästner lányregénye, nevelési regénye, családregénye? Ennek egyik fontos momentuma, hogy a szülők válása után az egymástól több száz kilométerre élő ikerlányok találkoznak egy nyári táborban, ahol egy fénykép készül róluk. A fotó összehozza a testvéreket, és a családot. A fotóról az írás tájékoztat,- ezt olvashattuk-, s nem a kép.   Benkő Imrénél viszont a kép „helyettesíti” az írást: bár egy-egy mondat kommentálja a látványt, de azok inkább megtörik a képek „monotóniáját”, mögöttük egy-egy történettel.

A regény címlapja akár a fotóalbumának borítója is lehetne. Ezen két szőke, szemüveges kislány ül egymás mellett: Kispál Judit és Zsófia. Az ikrek, mint egymás tükörképei.  Még a kezük is egyformán van begipszelve, bár egyiknek a bal, másiknak a jobb keze, ahogy azt a szimmetria szabálya előírja. A sors iróniája a fotós kezére játszott: az egypetéjű ikrek közül előbb az egyik törte el a karját, majd néhány nap múlva a másik, de nem ugyanazt, hanem a másikat. 
 A fotós azonban nem misztifikálja az ikerlétet, hanem dokumentálja. Ehhez járul hozzá az ikerkutató  humángenetikus dr. Métneki Júlia előszava is. Miután Benkő Imre 27 éven át követte alanyai sorsát, útját – később újra fotózva őket. Majd tízezer képet készített, ezekből alig kétszázat válogatott kötetbe. Ez az album, ami a néző „teherbírását” tekintve sem kevés. A fotózottak hasonlóságán belül a nem azonosság felismerése próbára teszi a figyelmet – mint a képrejtvények esetében.

Tükörkép

 A kultúrtörténetet több ezer éve foglalkoztatja ez a téma. Kezdve a mitológiától (Castor és Pollux, Romulus és Remus, Ézsau és Jákob) ezekre utal a bevezető szöveg, illetve a ránk hagyományozódott csillagképtől az Ikrek havában. Folytatva a klasszikus görög filozófiával, ahol Platón szerint a tükrözés tilalma minden önvonatkozást tilt. A tükröződési tilalom maga is a tükröződés megtestesítése, azaz visszaható elv. Következésképpen a tilalom ugyanannak az antinómiának a megtestesülése, aminek a kiküszöbölését célozza. A tükrözés mint szimmetria folyamat, nem pedig állapot-létében sérti magát a szimmetriát. Unalmas, mert nem tartalmaz új információt, de azért izgalmas, mert önfelszámolásával sok új információt hoz létre.

Benkő mindezt tudatosan alkalmazza, amikor a szimmetriában az aszimmetriát meglátja és láttatja. Utóbbi a hármas ikrek esetében „természetadta”, főleg ha kétneműek: mint Hegedűséknél. A többinél – főleg a lányoknál – a szemekben, arcokon látni a dominanciát, a sikerességet. A tükörkép itt nem a platóni (elméleti), hanem a lacani (pszichológiai) értelemben jelenik meg, mint a gyerekkori „tükörstádium”, az én-kép kialakulásának alapja. Amikor az én a másikban keres azonosulási lehetőséget. Erre utalnak az alanyoktól idézett mondatok, amit megerősítenek azok a képek, amikor tükör előtt is fotóz ikreket, mint Nagy Emesét és Líviát, profilból, megkettőzve. Didaktikusnak, illetve hatásvadásznak tűnhetne, ha a két lány nem lenne táncos, és nem a próbaterem tükörfala előtt állna, ahol életük egy jelentős részét töltik. A háttérnek más képeken is hasonló szerepe van. Benkő főleg a saját környezetükben és nem steril, művi közegben mutatja be a szereplőit. Ez alapján tagolja az albumot: a mesterségek és munkahelyek, az otthon világa, a portrék és a találkozók fejezeteire. A dokumentálást, a mindennapiságot tartja fontosabbnak a reprezentativitásnál, a rendkívüliségnél. Az ikertalálkozók ünnepi jellege is csak arra szolgál, hogy e csoport társadalmiságát jelezze. Így a szociális kódok is (foglalkozás, társadalmi státusz) legalább olyan szerephez jutnak az esetek nagy részében (vagyis az alanyok életében), mint a genetikus jegyek, (hasonlóság, különbség) közös életutak. 

Identitás és integritás

Az album a gyerekkori „tükörstádiumot” tovább követi az azonos foglalkozás, hivatás, életpálya felmutatásával, az identitás- és integritás-kereséssel. Előbbi nagy hangsúlyt kap a kortárs fotóban – Benkőnél az utóbbi jellemző. Őt az foglalkoztatja, hogy a mai egocentrikus világban hová tűntek a modern polgári társadalom eszméi: Szabadság, Egyenlőség, TESTVÉRISÉG. Ezeket keresi e sajátosan „adekvát” közegben. 

Így sorjáznak az orvos Somfay Julianna és Zsuzsanna;  a muzeológus Fábián testvérek; a tűzoltó Pethe fivérek; a katona Varga lányok; az artista, légtornász Mocsári és Beri lányok; az orosz erőművész Shoustov fivérek; a stewardess Kerkuska lányok, akik a repülő alatt állva a gépen tükröződtek 1992-ben.  9 év múlva már csak a terhes Anikóról készült fotó, kezében levő képen látni Erikát, aki elrepült Amerikába. ”Ellenképe”, ahol az anyaság átszellemültsége sugárzik a Skutovits lányok arcán, mikor az egyikük domborodó hasát simogatják. Emlékezetes a Csáki lányok és a Laczka fiúk mint iker házaspárok kettőse. Drámaibb kép az öreg Papp Lukács Istváné, aki Jánost már csak közös fotójukon tudja mutatni.

Benkő e kettős képekkel nemcsak az elhunytat idézi fel, de Barthest is, aki a fotót a halottkultuszból vezette le. De idézhetjük Sartre gondolatát is: szerinte a kép a jelenlét és a hiány dialektikája, a dolgok látszólagos ottléte és tényleges ott nem léte. Ez filozófiai kérdésekhez vezet. Csakúgy, mint Baudrillard gondolata a fotóról, az individuálisban rejlő duálisról mint a kettős alakról, a fantomikerről. E gondolatokat hívhatja elő az Ikrek könyve. (Vagy hasonló reflexiót válthat ki Teresa Vlckova: Kettő című sorozata, amelyről nehéz eldönteni, mennyiben manipulált, miközben Benkő a Nikon F 3., illetve a Canon F 1. és a régi orosz Horizon 202. panorámagéppel hagyományos módon dolgozott.) A riporter is – kétszeres World Press Photo díjas – önmaga „fantomikreként” kettős portrékat készített. Így az albuma róla is szól, sorrendben a hatodik, de a „te magad légy”.

Első látásra kiderül, hogy a filozófiai komolyság mellett Benkőt itt sem hagyja el a humora, az ikerjelenség fonákjának bemutatásával, főleg az uniformizált öltözékeknél, de ott sem, ahol két idős hölgyet egykori képükön „ledér” táncosnőkként „leleplez”. A fotós a nézőben előhívja a lappangó, hallgatólagos tudást a megértéshez. De akik nem rendelkeznek ezzel, azokat is elvezeti albumának befogadásához. Azonban nincs nagy szükség e holt, hallgatólagos tudásra. Még a képek elkészülésének háttérismeretére sem, mivel van tárgya – és jelentése. Így a mű is kettős jellegű: egyszerre kép és jel (Sartre), a másság, a nem azonosság tolerálása, a nem azonosság azonossága – szemantikai és szocio értelemben egyaránt. 

Az Ikrek/Twins című kétnyelvű albumot a Magyar Fotográfiai Múzeum adta ki. A kötetben bibliográfia tájékoztat a képek korábbi kiállításairól: 2005-ben a Magyar Fotográfusok Házában, egy év múlva Berlinben, a korábbi „ikerjelenség” helyszínén. Beleértve a korábban kettészakított várost, országot. 

Benkő Imre: Ikrek - Twins, Magyar Fotográfiai Múzeum, 2008., 223 oldal
 

 

Hozzászólások az íráshoz (eddig 0 hozzászólás érkezett)