A Fotopost korábbi cikkei alapos áttekintést adtak a fotográfiának a műtárgypiacon elfoglalt helyzetéről – tulajdonképpen egyetlen dolgot kivéve: az árakat. Az alábbi összeállításban ezért azt mutatjuk be, hogy ennek a piacnak elsősorban a nyilvánosság előtt zajló területén, azaz az árveréseken milyen összegekért cseréltek gazdát az eddigi legsikeresebb alkotások.
Kezdjük ott, ahol pedig állítólag abbahagyni kell: a csúcson. A világ pillanatnyilag legdrágább fotója az 1955-ben született német Andreas Gursky 99 cents II. Diptychon című, 2001-es datálású, címének megfelelően két részből álló fényképe: a 206 x 341 centiméteres cibachrome nagyításért 2007 februárjában a Sotheby’s londoni aukcióján 1,7 millió fontot (akkori árfolyamon számolva 3,313 millió dollárt; 638 millió forintot) fizetett ki egy licitáló. Érdemes lehet megjegyezni, hogy a művész egy ugyanilyen című-témájú (azaz egy bevásárlóközpont polcain hatalmas mennyiségű ilyen árú árukat megörökítő) másik, de csak egy képből álló felvételéért 2006 májusában New Yorkban már adtak kétmillió dollárt, ám azt megelőzően Gursky legmagasabb aukciós szerzői ára „mindössze” 550 ezer dollár volt.
Az összesített „toplista” második helyén az amerikai Edward Steichen (1879–1973) Tavi holdfény című1904-es felvétele áll: a világ egyik legelső színes felvételének 41 x 48 centiméteresre nagyított vintage-példányáért 2006 februárjában a Sotheby’s New York-i árverésén 2,928 millió dollárnál (615,8 millió forint) koppant a kalapács.
A dobogó harmadik helyére az ugyancsak amerikai, 1954-ben született Cindy Sherman Untitled Film Still 92. című felvétele ért fel: 2007 májusában New Yorkban a Christie’snél fizettek a művésznőnemlétező filmek standfotóiból álló közismert sorozatának ezért a példányáért 2,112 millió dollárt. Sherman egyébként az egyik legjobb példa arra, hogy a művészi fotográfiák ára milyen ütemben emelkedett az elmúlt években: 1985-ben, első kiállításán ezer dollár volt a képeinek darabonként ára; 1989-ben már tízezer, 1995-ben a New York-i Museum of Modern Art (MoMA) egymillió dollárért (akkori árfolyamon 268 millió forint) vette meg a Movie-sorozat 65 felvételét, 2000-ben pedig már 35 ezer dollárt kellett adnia annak, aki egyetlen Sherman-képet is magáénak akart tudni. Idén szeptemberben a Christie’s New York-i aukcióján pedig az Untitled Film Still 13. című képéért ismét kiemelkedő árat, 902.500 dollárt adott meg valaki, amivel az eredetileg „csak” 3-500 ezer dollár közötti becsértékre árazott felvétel a második legmagasabb aukciós szerzői árat érte el.
A millió dollár feletti leütések között érdemes lehet még megemlíteni az 1949-ben született amerikai Richard Prince-nek az 1970-es években készült Cowboy című, korábban egy közismert cigarettareklámként is látható volt fotóját, amelyért 2005-ben a Christie’s New York-i árverésén 1,248 millió dollárt fizetett ki vásárlója. A dolog azért (is) érdekes, merthogy a szerző ez után a siker után tette azt a klasszikus kijelentését, miszerint „Megöltem a fotográfiát”.
Ami a régi fotók piacát illeti (nem mintha az „ezüstérmes” Steichen-kép annyira új lenne), ott Joseph-Philibert Girault de Prangey-nek (1804–1892) Az athéni Zeusz templomról 1842-ben készített dagerrotípiája viszi el a pálmát: 2003 májusában a Christie’s árverésén adott érte 922.488 dollárt (több mint kétszázmillió forint) Saud al-Thani katari sejk, a világ egyik legjelentősebb régi fotógyűjteményének a tulajdonosa. (Hogy vásárlásába belejátszott-e, hogy pár évvel korábban, 1999-ben unokatestvére, Moktar Al-Thani sejk a Sotheby’s londoni árverésén 507.500 fontot – 838 ezer dollár, 160 millió forint – adott Gustav le Gray (1820–1884) A nagy hullám című, 1855-ben készített felvételének negatívjáért, nem tudni… A francia ős-fotográfus egy 1855 körül készített Fontenebleau-i erdő című fotójának 32 x 41 centiméteres, kollódiumos nedveslemezről készített albuminmásolatáért viszont 419.500 fontot fizettek egy másik árverésen.)
A világhírű magyar fotósok nemzetközi árveréseken elért árai közül André Kertész a csúcstartó: egy Mondrian műtermében 1926-ban készített képének vintage-nagyításáért 2005 októberében a Sotheby’s New York-i aukcióján 464 ezer dollárt fizetett ki egy vásárló. Ugyancsak Kertész Szatírikus táncosnőjének vintage-példánya idén májusban a Christie’s londoni árverésén 228 ezer fontot ért meg egy amerikai műkereskedőnek. A Mondrián pipája és szemüvege című csendélet-felvétel vintage-a 2007 áprilisában 376.500 dollárt hozott a Christie’s New York-i aukcióján, ugyanott a Chez Mondrian című felvétel 299.500 dollárt.
Brassai (Halász Gyula) Graffiti I. című 1968-as falikárpit-terve, amely egy kartonra felragasztott, 23 darab vintage-fotóból áll, 2006 októberében a párizsi Drouot-Montaigne árverezőházban 206.597 euróért talált új gazdára (miközben eredetileg csak 18-36 ezer euróra becsülték), a műhöz készült 73 darab graffiti-fotó pedig 270 ezer euróért kelt el ugyanott. Ugyanezen az árverésen Brassainak a Les Pavés című 1931-es fotójáért 103 ezer euró volt a leütés.
Ugyanakkor magyar fényképész munkájáért mégsem ezeknek a közismert alkotóknak a képeiért fizették eddig a legtöbbet: 2001-ben Londonban a Sotheby’s fotóaukcióján ugyanis valaki 441.500 fontot (160 millió forint) adott Szathmári Pap Károly (1812–1887) Romániai népviseletek és tájképek című, 1870 körül készített 11 darab felvételt tartalmazó albumáért.
És végül, mielőtt rátérnénk a hazai árverési árakra, álljon itt még egy érdekes fotó-siker a nemzetközi, bár egy hozzánk közelebb eső piacról: 2003-ban a pozsonyi SOGA aukciósházban 850 ezer koronát (több mint 5,5 millió forint) adtak egy árverésen Josef Sudek (1896–1976) kilenc darab, 1950 körül készített fotójáért. Ez az ár abban az évben a nyolcadik (!) legmagasabb szlovákiai leütés volt; csak összehasonlításul: az első helyen Mednyánszky László Vaskapu című festménye szerepelt 2,15 millió koronás (majdnem 14 millió forint) leütéssel.
Az első részben eddig a nemzetközi élmezőnybe kaptunk betekintést. A folytatásban a hazai árverések és leütési árak kerülnek sorra (a szerk).
Hozzászólások az íráshoz (eddig 0 hozzászólás érkezett)