A bécsi MUMOK-ban február 14-én zárt a Gender Check, ami a hatvanas évektől napjainkig fut végig a férfiasság és a nőiesség társadalomtörténetén a posztszovjet államokban. A tárlatról, annak jelentőségéről, illetve a kiállítás által reprezentált fotografikus hozzáállásról szeretnék egy gyors áttekintést adni.
A MUMOK, illetve egészen pontosan Bojana Pejic kurátor nagy fába vágta a fejszéjét. 4 emeleten több száz műalkotás várja a látogatókat. Természetesen ilyen hatalmas problémakört feldolgozó tárlathoz szükséges az ekkora volumen, mert a sűrű mintavétel élesebb képet rajzol. A kiállítás alapkoncepciója hogy bemutassa Kelet-Európa és a Balkán nemiséget feldolgozó művészetét. A kiállítás szándékszik kitágítani a társadalmi nem diskurzusát új történelmi és topográfiai kontextusokban. A gender-kérdés társadalmi és művészeti hatásait vetíti ki a vasfüggönyön túlra. Megpróbálja feltérképezni a nemi identitás politikai relevanciáját a keleti blokkban, azt, hogy hogyan konstruálta vagy dekonstruálta a hatalom a nemi önképet. A kollektív sémákkal és erőltetett szerepekkel szembeni önmeghatározásokat láthatunk. A térség változatos kulturális habitusai jól megférnek egymás mellett, mert a közösségi tradícióknál jóval nagyobb léptékű elvárásrendszert próbál értelmezni a kiállítás: a Fukuyama által is felvázolt nagy ideológiák genderpolitikáját.
A kiállítást komoly művészet- és társadalomtörténeti kutatómunka előzte meg. Ezt jól példázza az is, hogy a nemiséggel és testtel foglalkozó magyar törekvések bemutatásakor az összes említésre méltó itthoni alkotót felvonultatja. A belgrádi születésű kurátor Kelet-Európa művészetének híres és becsült szakértője. Olyan nagy hatású és azóta viszonyítási pontként emlegetett kiállítás is színesíti portfólióját, mint a híres (Budapesten a Ludwig Múzeumban bemutatott) After the Wall – Art and Culture in Post-Communist Europe. A témában több szimpózium kurátori szerepe is köthető még a nevéhez, mint például a The Body in Communism vagy a Reading Gender - Art, Power and Politics of Representation in Eastern Europe.
A kiállítási terek altémákra vannak bontva, amik emeletenként változnak. Az első szinten a női és férfi munkásábrázolásokkal, az emancipációval, a privát valóságokkal és az abban rejlő ellenállási lehetőségekkel foglalkoztak, valamint a ’89 előtti időszak újraírásával, a jelenlegi megítélés és megélés művészeti jelenségével. Az emeleten a tematikából adódóan többnyire szocreál festményeket és happening-dokumentációkat láthatunk. Üdítő kivételek a ’89 előtti múlt újragondolásához létrehozott falon látható munkák: Vladislav Mamyshev-Monroe orosz képzőművész Orlova series című sorozata (munkásságára majd a későbbiekben térek ki), vagy Sanja Ivekovic Gen XX 1997-2001 című sorozata, melyben horvát női nemzeti hősök neveit írta híres fotómodellek erre a célra készített fotói alá. A képek stílusa a kortárs divatfotót idézi és a projekt elsődleges publicitást is (többnyire) divatmagazinokban kapott. A nőeszmény és a történelmi emlékezet ravasz összecsavarása teszi az emelet meghatározó munkájává.
A második emeletet 6 nézőpontra osztották. A legnagyobb részleg a fél szintet elfoglaló Performance Terem. A magyar csapat igen tekintélyes: Drozdik Orsolya, Ujj Zsuzsi és Ladik Katalin is öregbíti hazánk hírnevét. A fekete-fehér nagyításokkal és egyéb dokumentációkkal megtöltött rész a nemi indíttatású performance-ekről tényleg átfogó képet nyújt, fontos része volt a korszaknak és bemutatása elengedhetetlen. Azonban az emelet másik öt alcíme alatt némileg izgalmasabb felvetések köré csoportosulnak a művek. Az egy téren belül elhelyezett tematikák nagy műgonddal vannak egymásba csúsztatva. A performance-től Hajas Tibor egy sorozata előtt elhaladva jutunk el a sztereotípiákat támadó, néhol feminista munkákig. Pauer-szobor és BBS-film növeli az otthonosság érzetét. Ezen emelet kulcsművei azonban a „Kapcsolódási pontok, szerelmek”, illetve az „Önreprezentáció politikája” gyűjtőfogalmak alatt találhatók.
Vlasta Delimar Visual Orgasmja a nő szexuális élvezetét viszi keresztül a denotált és konnotált jelentéstartalmakon, az olvasóra bízva a dekódolást. Kicsivel mellette Geta Bratescu képi játékának ironikus rendszerkritikáját láthatjuk egy reprezentációelméleti kis csavarral. A Censored Self-Portrait szája, illetve szeme ugyanannak a képnek egy másik nagyításából kivágott szemmel, illetve szájjal van leragasztva.
A kiállítás 3. emeletén a kapitalista, fogyasztásorientált értékrend és a társadalmi nem koegzisztenciája a szelekció alapja. Vegyes a felhozatal, Nagy Kriszta „ Tereskova” például különböző mellméretekkel látható az egyik falon, mellette Alexandra Croitoru pózol közéleti szereplőkkel egy cím nélküli sorozatban. A terem sarkában tévednie pedig csak a feminizmusból harcedzetteknek érdemes. Tanja Ostojic Looking for a Husband with a EU Passport című projektjének főbb momentumait bemutató dokumentáció látható ott. A teremben fellelhető pimasz és tabukat feszegető munkái közül egyértelműen Ostojic-é a legkonfrontálóbb. A méltóság és a nőiség-nőiesség megbecsültségének kegyetlen tükre.
A legfelső a Mumoknak 8., a kiállításnak pedig 4. emelete maga a kortárs tobzódás. A kelet-európai identitást feldolgozó művészek színe-java itt van: Kulik, Chernysheva, Tolj vagy Pavicevic. Milija Pavicevic installációja az emlékezés és a relációk Sebaldi fikcióját idézi fel nekünk. Az emlékképek és az identifikáló tárgyak ezen konstellációja a nézőt egy rejtett narratíva felfedezésére sarkalja, így reflektálva az emlékezés konstrukciójának törékenységére.
A nemzetiségi előítéletek több helyen előkerülnek: Sejla Kameric Bosnian Girl-je vagy Zaneta Vangeli Macedonia Social Plastic című fotói a nemzetiség külső jegyekhez való kötésének hibás prekoncepcióját tudatosítják. A nemi identitás és a családkép összehangolhatóságára keresik a választ fotósorozataikban Andrei Liankevich, Ugnius Gelguda és Anna Daucikova. A kulturális toposzok, hírhedt nőképek fotografikus parafrázisaiban is bővelkedik ez a szint: az LN Women's League a patriarchalitást operastillekkel értelmezte át, Katarzyna Kozyra egy alternatív Olympia-sorozatot, míg Katarzyna Górna egy alternatív Madonna-sorozatot csinált. Tatjana Antoshina Museum of Women címmel szintén híres képek feminizált fotóváltozatait készítette el. Az egész kiállítás legfőbb arculati eleme, majdhogynem logója, a már említett Vladislav Mamyshev-Monroe orosz képzőművész Monroe című fotója. Monroe igazi kamuflázs művész. A toposz rombolás pastiche hagyományt követi: felerősített, kigúnyoló, soha nem látott rendszereket hoz létre, mindezt a nemiségen átívelően. Nemtelenül rámutat a nemiség gyenge pontjaira és esendőségeire.
A bécsi tárlat megtekintése után meg kellet állapítanom, hogy 1989 huszadik évfordulója egy különös összecsengést eredményezett a vasfüggönyön inneni nagy kultúrintézmények kiállítási tematikájában. A Gender Check számos művésze, sőt számos kiállított munkája Budapesten is fellelhető a Transitland-on a Ludwigban. Kai Kajlo Loserje vagy Damir Niksic If I Wasn’t Muslimja egy az egyben megtekinthető, de mindkét helyen kiállít például Sejla Kameric és Milica Tomic is.
A Transitland videómunkái és a Gender Check nemiség-kérdésének ugyanakkor a bécsi Kunsthalleban megrendezett 1989 kiállítás ad egy olyan gerincet, amiből a posztszovjet kérdéskör, az elnyomott identitások és az egész nyugathoz való viszony nagyobb léptékekben is értelmezhetővé válik. Ha pedig a magyar rendszerváltás előtti valóságba szeretnénk alámerülni, akkor a BBS-archívum Páldi Lívia által értelmezett avantgárdját érdemes megnézni. Ha kisebb léptékkel szeretnénk körbenézni például a budapesti underground művész és értelmiségi világában, a Zanzibár és a Tilos az Á kulthelyek köré csoportosuló művészek (Ujj Zsuzsi, Szilágyi Lenke, Barcs „Flash” Miklós) életébe szeretnénk betekintést, akkor a Kiscelli Múzeum nemrég nyílt Halas István kiállítása kiváló eligazodási pontokat kínál. Az említett tárlatok összeolvasva minden eddiginél pontosabb képet festenek a rendszerváltás előtti és körüli kelet-európai és magyar művészeti életről.
Gender Check - Femininity and Masculinity in the Art of Eastern Europe
2009. 11.13. – 2010.02.14.
Hozzászólások az íráshoz (eddig 0 hozzászólás érkezett)