A nyomtatott sajtó hanyatlik, a neten meg a felhasználók nem nagyon szeretnek fizetni semmiért sem. Különösen nem fotóért. A szakmabeliek egyik része úgy látja, a klasszikus fotóügynökségek a print médiával együtt haldokolnak, vagy már el is haláloztak.
Ehhez képest az elmúlt egy-két évben csak Magyarországon több új képügynökség kezdte meg a működését. Ha pedig a neten fotóügynökséget keresünk (csak magyar nyelven), akkor több tucatnyit is találhatunk. Igaz, a zöméről kiderül, hogy komolytalan vállalkozás, de még így is maradnak szép számmal komolyabbak. Kik vesznek tőlük, és ők kiktől vásárolnak? Tudnak-e pénzkereseti lehetőséget adni a profiknak, vagy inkább az olcsó gagyit veszik át az amatőröktől?
Abban nagyjából megegyezik a szakma, hogy a fotóügynöségek életében az elmúlt évtizedben a sajtópiaci válság és az ettől nyilván nem független, nagyon olcsó tömegárut kínáló netes vállalkozások megjelenése jelentette a legnagyobb gondot. A képforgalmazással foglalkozó cégek a fotókínálat két jellemző irányában, a sajtó és a stock területén is megszenvedi a kereslet szűkülését, a szakmaiság leértékelődését, az értékek nivellálódását. Az ezredforduló táján gyökeresen átalakult a képügynökségek piaca.
Óriási tőkekoncentráció indult meg, s a két nagy amerikai – a Getty Images és a Corbis – bekebelezte jószerivel a kisebbek zömét. Ugyanakkor a klasszikus sajtófotós terület a kereslet csökkenése miatt töredékére zsugorodott. A nagyok által kivásárolt fotóügynökségek működése a hagyományos értelemben gyakorlatilag megszűnt, az akvizíció elsősorban az értékes képarchívumokra irányult. A riporterek legfeljebb bizományosi beszállítók lettek, s ebből a roppant bizonytalan megbízási konstrukcióból alig-alig lehet megélni.
Abban minden megszólaltatott megegyezett, hogy a legnagyobb földcsuszamlást a neten megjelenő ún. egydolláros ügynökségek okozták. A fotók árának hihetetlen mértékű csökkenése egyaránt csapást mért a fényképészekre és a kereskedőkre. Igaz, hogy a nagyon olcsó képek tömegével jelentkező ügynökségi szájtok színvonala általában harmatos, de a felhasználók jó részének ez is jó. Sajnos. Magyarországra különösen igaz ez.
A közepes és kisebb magyar üzleti vállalkozásoknál, a civil szférában nem képesek komoly összegeket áldozni reklámkampányaikra, kiadványaikra, így nem is válnak a reklámügynökségek kuncsaftjaivá sem. Számukra gyakran mentőöv a pár ezer forintos fotó, s házilagosan barkácsolnak hozzá dizájnt. A lapok jó része is él ezzel a lehetőséggel. Meg a lopással. Sokan a neten elérhető képeket szabad prédának tekintik. Igaz, annak idején a szerkesztők a nyugati lapokat ollózták szét gátlástalanul, s használták a képeket (gyakran a cikkeket is) saját termékként. Mostanára a „másodlagos felhasználás” egyre egyszerűbb, és a szerzői jogok tisztelete nem látszik erősödni. Igaz, hogy van szerzői jogi törvény, de egyik nyilatkozónk elmondta például, hogy Magyarországon egyáltalán nem olyan könnyű érvényt szerezni a jogszabályoknak ezen a téren sem.
Vevők és eladók
Végső soron a képügynökség közvetítő. Az eladó a fényképész és a vevő, a sajtó, illetve a reklámpiac szereplői között. A vevők köre az utóbbi időben nemcsak megváltozott, de meglehetősen be is szűkült. Hiszen a nyomtatott sajtó már nem is olyan lassan, viszont biztosan szorul vissza a médiában. A reklámpiacot és a gazdasági életből jövő megrendelőket pedig a válság nyomja. Ahogy hallható szinte minden megnyilatkozótól, egyre inkább.
Eladók viszont egyre többen vannak. Részben azért, mert a szükség olyanokat is rákényszerít a képeik ilyen csatornákon való értékesítésére, akik jó ideig büszkén ellenálltak. Emiatt aztán még a profi, esetleg jó nevű fotográfusok is egyre nehezebben élnek meg kizárólag abból, hogy fotóügynökségeknél értékesítik a képeiket. Ezen a területen is általános lett a jó amerikai módszer, a munkaerő „kiszervezése”. Vagyis nincs állás, sőt hosszabb megbízások sem nagyon, hanem csak bizományba átvett fotók. Így aztán a kockázat és a költségek teljes egészében a fotósokat terhelik. Egyre inkább úgy látszik, hogy az ügynökségi eladások legfeljebb jövedelem-kiegészítésnek jók.
Sok fotográfusnak, persze, ez nem is olyan rossz. Olyanoknak, akik máshol vagy mást is dolgoznak. És kifejezetten kedvez az ügyesebb – vagy csak szerencsésebb – amatőröknek, akik egyáltalán nem azért exponálnak, hogy pénzt keressenek a képeikkel. Ők minden plusz fillérnek örülnek. Az amatőrök képei iránt egyre nagyobb is az érdeklődés. Sőt, sokan ingyen, a dicsőségért is odaadják életük egyetlen szenzációs felvételét. Többen és többféle módját keresik annak, elsősorban az interneten, hogyan lehetne a rengeteg amatőr milliószám készült fotójából pénzt csinálni. Nagyon sok kicsi sokra megy alapon. A szép számmal kattintgató amatőrök és hobbifotósok képeire egyébként ma már a legkomolyabb cégek is igényt tartanak.
A Reuters őrzi a formáját
Az Astoriánál az East-West Business Center ötödik emeletén, a nemzetközi hírügynökség budapesti irodájában adta át a cikk írójának névjegyét a Thomson Reuters media sales menedzsere, Teisenhoffer Viktória. Elmondta, hogy a mai helyzetben a Thomson Reuters igyekszik tartani a pozícióit és megőrizni a hagyományait, amelyek a fotográfusaikat ismerve, nagyon értékesek. Vagyis árat nem csökkentettek, újságírót és fotóriportert nem bocsátottak el, s arra törekszenek, hogy továbbra is garantált és minőségi szolgáltatást nyújtsanak. Érdekes módon a mai válságban ez egyre kelendőbb. Teisenhoffer Viktória szerint a prémium médiumokban jelenleg még fontosabb a pontos és hiteles információ, mint bármikor.
A piacon megjelent ingyenes és egydolláros fotóknak ők sem örülnek, mert ezek általában leminősítik a fotókat, a fotóriporterek munkáját. Márpedig ez a munka éles helyzetekben tényleg életveszélyes. A Thomson Reuters a szó szoros értelmében rengeteg munkatársat veszített el az elmúlt években, ezek az emberek az életüket adták a tájékoztatásért. Mindamellett a Thomson Reuters honlapjára is bárki tölthet fel képet, hiszen lehet olyan esemény, amelyiken nincs profi fotós, mégis érdekelheti a világot. Erre blogot létesítettek, s nagyon örülnek, ha kapnak valami érdekeset. Mindig ellenőrzik a forrásokat és az anyagot. A saját hiteleségük miatt (is).
A válság hatását egyébként ők is nagyon érzik a magyar piacon. Náluk a magazin területen mostanában csak csordogálnak a megrendelések, a nyomtatott sajtó fokozatosan hátrál, az on-line pedig még nem igazán tőkeerős Magyarországon. Csekély a hirdetési bevételük, másból pedig a weben nincs pénz. A magyar fotós stáb két riporterből és egy értékesítőből áll, s rájuk szükség is van. Az ő munkájuk speciális, hiszen azoknak, akik Magyarországon a Reutersnek dolgoznak, csakis olyasmit érdemes megörökíteniük, ami a nagyvilág médiumait is érdekelheti. A magyar iroda működésével egyébként elégedettek az ügyfelek és a cégvezetés is.
A Thomson Reuters 150 éve
Paul Julius Reuter 1851-ben Londonban alapította a hírügynökségét. Távíróval és postagalambokkal egyaránt terjesztette a híreit. 1858-ban kirendeltségei jóvoltából már behálózta Európát, a 19. század végére pedig szinte az egész világot elérte szolgáltatásaival. A 20. századra a Reuters hír- majd képügynökség fogalom lett a médiapiacon. Az 1960-as évektől az ügynökség erős pozíciókat szerzett az üzleti hírek piacán. A Kanadában működő Thomson cég a médiapiacon és az olajbizniszben is érdekelt volt, majd az egészségügyi információk piacán is megjelentek. Mindkét vállalat erőteljes érdekeltségeket szerzett az informatikában a 20. század végén.
Jellemző, hogy a Thomson a kilencvenes évek közepétől eladta szinte minden print médiumát, a Reuters pedig tovább nyomult az üzleti informatikában, s megvásárolt egy sportfotó-ügynökséget. 2008-ban egyesült a két cég, s ezzel Európát és az észak-amerikai kontinenst egyforma mértékben behálózzák. Jelenleg 200 irodában, 2700 főállású újságíróval, 3,5 milliós fotóarchívummal, napi 1700 friss képpel állják a sarat a versenyben.
Az Europress a stock piac meghatározó szereplője
Az Europress Képügynökség az Axel-Springer Magyarország Kft. részeként működik már 1991 óta. Komoly külföldi fotóügynökségek hazai képviseleteként alakult a cég, s a helyzet ma sem változott gyökeresen, csak a képviselt partnerek köre rendeződött át a világgazdasági változásoknak megfelelően. Két tucatnál több ügynökséggel állnak partneri viszonyban, de ahogy az ügynökség vezetője, Kraviánszky Júlia elmondta, a Getty Images „mindent visz”.
Nagyon sok múlik manapság azon, hogy milyen minőségű az ügynökség webes felülete: a megrendelő nem ér rá keresgélni, azt szokta meg ugyanis, hogy pillanatok alatt bármilyen képet megtalálhat, vagy megtalálnak neki. Az amúgy is óriáscég Getty honlapja ebből a szempontból is kiváló. Az Europress forgalmának nagyobb része továbbra is a stock fotókból tevődik össze. S ezek a képek igazán nem könnyű területen keresik a vevőjüket a mai válságos gazdasági környezetben, az egyre szaporodó – silány, de olcsó árut kínáló – netes konkurenciával megküzdve.
Az egyik kitörési pont a kínálat komplexitásának növelése, ugyanis ma már a megrendelők nem, vagy nem csupán állóképet keresnek, hanem multimédiás, zenei, video kínálatot. De az Europress növeli részesedését az adatbázis-kezelő programok piacán is. Nem egy megrendelőjük szívesen veszi ugyanis, ha ezen a területen is kap segítséget tőlük. S ezeknek az alternatív termékeknek folyamatosan növekszik is a részesedése az eladásokban. Nagyon keresett például a footage, a tévés, netes klip. Ilyesmit igazán jó minőségben nem olcsó megcsinálni. A kisebb cégeknek nincs erre pénzük, hiszen az elkészítés napi költsége körülbelül annyi, mint a klip piaci eladási ára.
Vagyis ilyet venni érdemes, mondjuk, ügynökségtől, és nem házilagosan csinálni. A nyugati piacon van is ezekből már szép kínálat, az Europress is kínál ilyeneket a partnerei portfólióiból. A céljuk az, hogy belföldi kínálatot, saját gyártást is teremtsenek footage-ből. Természetesen még mindig fontos a fotó, s ezen a téren Europressnél nem akarnak és nem is tudnak árban versenyezni az olcsó tömegkínálattal. Az árak roppant nagy szórást mutatnak a kínálatukban, mivel a sajtófotó jóval olcsóbb, mint a stock. Mondjuk, 8 és 150 ezer forint között lehet képet vásárolni náluk. A képek felhasználási területe viszont gyökeresen átalakult. Korábban a fotók hetven százaléka nyomtatott termékekben jelent meg, ez az arány mára drámaian lecsökkent. A szórólap mint műfaj például szinte eltűnt a piacról. Mára jóformán a plakát és a sajtóközlés maradt meg, a többi mind on-line területre megy. Viszont a válság az on-line piacot is sújtja, s Magyarországon egyébként sem olyan markáns még a netes piac, mint mondjuk, az USÁ-ban.
A magyar fotográfusok is adhatnak el fényképet az Europressnek: napi képeket bizományban vesznek át, s igyekeznek értékes adatbázisokat megszerezni. Kraviánszky Júlia azt is elmondta, hogy a világpiacon nagyon markáns változások tapasztalhatók. Korábban élesen elkülönültek a minőségi szolgáltatók és az olcsóbb képeket kínálók. Manapság egyre inkább nivellálódik a kínálat és egyre inkább nivellálódnak a honoráriumok is. A fotográfusok sem kötelezik el magukat – nem is nagyon tehetik meg, ha akarják, akkor sem – egyetlen megbízónak. Csak a legnagyobbaknál, például a Getty-nél engedhetik meg maguknak, hogy még mindig kitaláljanak valamilyen újdonságot, s azt aztán akár hetekig fotóztassák az előre elképzelt koncepció szerint. A többiek jószerivel a megszerzett adatbázisokból gazdálkodnak. Egyébként mindenki figyel a fotómegosztó oldalakra is.
A Getty Imagesnek minden országban vannak helyi képviselői, akik például a Flickrből válogatnak a cég számára. Az Europress is szűri és válogatja a magyar fotográfusokat, s az általuk javasoltak zöme szerződéshez is jut a világcégnél. A vizuális ízlést illetően nem tapasztal áttörést Kraviánszky Júlia. Sőt, mintha a nehezedő gazdasági környezet még konzervatívabbá tenné a megrendelőket. A hagyományos értelemben vett szépet keresik főként. Úgy látszik, biztosra akarnak menni a reklámkampányok során. A legnagyobb változás a szolgáltatások minősége iránti igényen érződik. A megrendelő a pénzéért mindent akar, és mindent nagyon gyorsan. Már tíz percet sem hajlandó várni, nem is érti, miért kerül időbe egy-egy különleges témában kikeresni a megfelelő fotókínálatot. Nyomtatott katalógusok már nincsenek, minden a neten keresztül zajlik. Előfordul, hogy a megrendelő nem maga keres, hanem rábízza a szelekciót az ügynökség munkatársaira.
Az Europress legfontosabb feladata, persze, a képviselt partnerek jogainak érvényesítése, az illegális felhasználások megakadályozása, a megjelenések és kifizetések nyomon követése. Ezt szolgálja a különleges webes felület, a szoftveres biztonság, a kép teljes történetének lekövetése, a digitális vízjelezés. Mégis, minden óvintézkedés ellenére, előfordulnak lopások. S bár az európai szerzői jogi elveket Magyarországon is alkalmazzák, a megkárosított mégsincs könnyű helyzetben. Különösen nem az internetes felületekkel. A bíróságon ugyanis nem elég egy screen shotot bemutatni bizonyítékként: tessék, itt az oldal az illegálisan felhasznált fotóval. A tolvaj gyorsan leszedi a lopott holmit, eltünteti a nyomokat, és általában tagad. S bizony, gyakran meg is ússza a dolgot.
Üzlet és misszió? Cultiris, a kulturális ügynökség
Az egy éve működő Cultiris képügynökség a Kossuth Kiadó Zrt. Vállalkozása. Képviselt gyűjtemények: Fővárosi Állat- és Növénykert, HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Kossuth Kiadó, Közlekedési Múzeum, Magyar Fotográfiai Múzeum, Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Néprajzi Múzeum, Magyar Testnevelési és Sportmúzeum, Országos Széchényi Könyvtár. A stáb hat fős, a Cultiris vezetője Kocsis Erik, a művészeti vezető Kasza Gábor, az archívumot Zentai Sára kezeli, Tóth László a programozó, Horváth Edit és Magyar Attila ügyfélkapcsolattal, értékesítéssel foglalkoznak. A folyamatosan növekvő archívumban jelenleg hatvanezer képből lehet keresni, úgy ötvenezerről már angol nyelven is tájékozódhatnak a vevők.
A fő profil a honlapon is olvasható: kulturális képügynökség. Alapvetően a magyar fotográfusokat akarják „eladni” a magyar piacnak, de természetesen örülnek a külföldi ügyfélnek is. Ám egyelőre a profiljukat is aszerint alakítják, a képek árait is aszerint szabják meg, hogy a magyar magazinpiac és a könyvkiadás szereplői legyenek a törzsvásárlóik. Az első vevőjük – azóta is rendszeresen rendel tőlük – a magyar National Geographic Magazin volt, s a könyvkiadók, valamint a tankönyvkiadók keresnek leginkább maguknak fotót a Cultirisnál.
Kocsis Erik elmondta, tisztában vannak vele, hogy ezen a piacon a financiális megtérülés meglehetősen lassú. Az áraik jóval alacsonyabbak, mint a stock ügynökségekéi, de nem tartoznak a microstock kategóriájú, nagyon olcsó cégek közé. Hiszen abszolút jogtiszta, hibátlan technikai színvonalú, s képileg is értékes anyagot kínálnak. Az ügynökség vezetője szerint a piacuk a jövőben bővülhet a kreatív és grafikai stúdiókkal, valamint az utazási irodákkal, hiszen a képkínálatukban az ilyen vállalkozások is bőségesen találnának érdekességet már most is.
A kollekciójukat folyamatosan bővíteni akarják, s volna is miből. A szűk keresztmetszetet a digitalizálási kapacitásuk jelenti, feldolgozásra vár náluk a Kossuth Kiadó 50 ezres archívuma, amelyet megörököltek, s azoknak a múzeumoknak a gyűjteménye is, amelyekkel szerződésük van. Hiszen az archívum egyik jelentékeny része azoknak a fotóarchívumoknak a képanyaga, amelyek forgalmazására szerződtek velük (lásd keretes). Egyelőre a gyűjteményeknek azokat a képeit forgalmazzák, amelyeket digitálisan megkaptak. Ez intézmények szerint nagyon különböző mennyiségű, a pár száztól a pár ezerig számlálható.
A közös érdek viszont az volna, hogy a „holt tőkét” jelentő, ma már csak nehézkesen hozzáférhető hagyományos képeket digitalizni kezdjék. A másik fő törekvésük a jelentékeny fotográfusi életművek digitalizálásában közreműködni, s forgalmazni az anyagokat. Ezért vették fel a kapcsolatot, például, Inkey Alice-szal, s végezték el Alice és édesapja, Inkey Tibor képeinek digitalizálását. A képek harmadik része aktív fotográfusoktól került hozzájuk. A százasnál hosszabb listán meglehetősen jó nevek olvashatók: Ács Iréntől, Korniss Péteren át Szilágyi Lenkéig. Nagyon sokan persze nem szerepelnek.
Kasza Gábor művészeti vezető szerint sokan – egyének és intézmények esetében is – indokolatlan gyanakvással fogadják a tevékenységüket. Ha meghallják, hogy ők kereskedni akarnak a fotókkal, mindjárt valami rosszra gondolnak. Holott Kasza szerint manapság csakis az képes megélni, aminek van üzleti háttere, alapja. A Cultiris természetesen nem veszi el a gyűjteményeket és a jogokat sem. Az eladási ár hatvan százaléka is a jogtulajdonost illeti. Viszont ennek fejében gondozzák a képeket, besorolják a keresési rendszerbe. Sőt, még az amúgy meglehetősen költséges biztonsági, több példányos digitális tárolást is szavatolják a szerzőknek.
Azon túl, hogy további közgyűjteményeket és fotográfusokat szeretnének megnyerni, a gyűjtemény fejlesztésének már körvonalazódnak konkrétabb irányai is. Erősíteni akarják a portré műfajának választékát, s tovább gyarapítani a már most is jelentős magyar természetfotós kollekciót. Ezen túl a magyar vonatkozású gasztronómiai, építészeti, néprajzi, tájjellegű, nemzeti értékekkel foglalkozó, sporttal kapcsolatos, a világörökségeket bemutató fotók választékát. A fotón kívül egyébként minden egyéb ábrázolás is érdekli őket: forgalmazzák többek között a Széchényi Könyvtár (metszet, térkép stb.) archívumát is.
Azt is tervezik, hogy idővel együttműködést alakítanának ki külföldi ügynökségekkel, úgy is, hogy képviselnék itthon a hasonló profílú vállalkozásokat. Ennek köszönhetően már megtalálható náluk a Bridgeman Art Library (a világ talán legnagyobb történelmi és képzőművészeti ügynöksége), a Nature Picture Library (a világ top természetfotó ügynökségeinek egyike), valamint az InterFoto (vegyes, főként kulturális témájú képek) kínálata. Kasza Gábor szerint a nagy ügynökségeknél éhesek az új képekre, a kollekció bővítésére, ezért hosszú távon nem tartja reménytelennek, hogy a nemzetközi piac bizonyos szegmenseiben megvethessék a lábukat. Tervezni ugyanis – az anyacég biztosította háttérnek köszönhetően – ennél az ügynökségnél nyugodtan lehet. Egyelőre nem várják el tőlük a lehetetlenül gyors megtérülést és profittermelést.
Hozzászólások az íráshoz (eddig 7 hozzászólás érkezett)