A közép-európai Goethe Intézetek olyan válogatást mutatnak be fotóalbumokból, amelyben nyomon követhető, hogy milyen fejlődésen ment át a fotográfia az elmúlt évtizedben. A német fotóművészetben fellelhető különbségeket és az egyes irányzatokat differenciáltan kívánják bemutatni. A fotóalbumok példaértékű betekintést kínálnak a kiválasztott alkotók fotográfiai művészetébe.
2007. február 7-én elakadt a művészvilág lélegzete: Rekordmagasságú áron, 3,346 millió dollárért kelt el a Sotheby´s árverésén a düsseldorfi fotóművész Andreas Gursky „99 cent“ című képe és ezzel megdöntötte a saját rekordját, amelyet egy fél évvel ezelőtt 2006 novemberében 2,48 millió dollárral állított fel.
Ez is azt példázza, hogy az utóbbi években milyen óriási fellendülés tapasztalható a fotóművészetben, valamint azt, hogy immár vitathatatlanul a vezető művészeti ágak közé tartozik. Egyetlen neves múzeum sem engedheti meg magának, hogy mellőzze a fotóművészetet. Az utóbbi évtizedben nemcsak Andreas Gursky, hanem az egész német fotóművészet kitett magáért és három generáció művészeit juttatta el a világ galériáiba. Olyan jelentős nevek, mint Candida Höfer, Wolfgang Tillmans vagy Juergen Teller rövid idő alatt a fotográfia nemzetközileg elismert „márkajelévé” váltak.
A kiállítás egyúttal olyan önálló és kiemelkedő fotóskönyveket is bemutat, amelyek a puszta dokumentáló vagy katalogizáló funkción messze túlmutatnak, valamint a fotót és a könyvet, mint médiumot összekapcsolják egymással.
A kiállított könyvek művészeti központok szerint vannak csoportosítva, amelyek a sajtóközlemény szerint a következők:
Az esseni Folkwang Iskola és a hatása alatt álló intézmények, a saarlandi Képzőművészeti Főiskola és a wismari Főiskola a szubjektív fotográfiával ellenpontját képezik a lipcsei és a düsseldorfi iskolának.
További impulzusok kibocsátói a fotóművészet berlini (Ostkreuz Ügynökség), hamburgi (Képzőművészeti Főiskola) és müncheni (Képzőművészeti Akadémia és Állami Fotódesign Akadémia) központjai. A Lipcsében és Düsseldorfban végzett művészektől eltérően azonban a müncheni és a hamburgi iskola köréhez tartozó fotóművészek inkább saját utakon járnak, anélkül, hogy egyértelműen közös stílusirányzatot képviselnének.
Különutasok és "jövevények"
Az említetteken kívül vannak még olyan fotóművészek is, akik egyik központhoz sem sorolhatók, mint például Sonja Braas, és vannak olyanok is, akik máshonnan jöttek, egyéni utat választottak, és nem fotóművészeti iskolákból vagy intézményekből kerültek ki, mint például Herlinde Koelbl.
A kiállított könyvek listája itt.
Kapcsolódó linkek:
Mai német fotográfia- dosszié
A német fotográfia szárnyalása
Hozzászólások az íráshoz (eddig 0 hozzászólás érkezett)