Az André Kertészrôl elnevezett díjat tizenkét évvel ezelôtt alapították lehetôvé téve ezzel évente egy magyar fotográfusnak, hogy két hónapig csak az alkotómunkára összpontosíthasson. Az elmúlt tizenkét évben tizenketten kapták meg ezt az ösztöndíjat, ami tulajdonképpen nemcsak anyagi támogatást jelentett részükre, de komoly szakmai elismerést is.
Barta Zsolt Péter, (1996), Fábry Péter, Balla András (1997), Baricz Katalin (1998), Halas István (1999), Bánkuti András (2000), Szabó Barnabás (2002), Gáti György (2003), Vancsó Zoltán (2004), Lugosi Lugo László (2005), Fekete András (2006) és Benkô Imre (2007) – megannyi különbözô gondolkodásmód és látásmód, eltérô viszonyulás a fotográfiához, magához a fotografikus képhez. Az egyetlen dolog, ami összekapcsolja az általuk képviselt és megjelenített, nagyon eltérô pozíciókat, amelyeket elfoglalnak a fotográfia terén belül, lényegében maga a névadó, Kertész, akinek bizonyos értelemben örökösei, eszemiségének folytatói, akik elevenen tartják azokat a tradiciókat, amelyek megteremtése legalább részben az ô személyéhez és munkásságához kötôdnek.
André Kertész, aki 1925-ben települt át elôször Párizsba, majd mintegy évtizeddel késôbb New York-ba, olyan örökséget hagyott a késôbbi nemzedékekre, amivel nem mindig egyszerû együtt létezni. Ô a kevesek egyike Magyarországról, akinek sikerült nemzetközi ismertségre szert tennie, és ami még ennél is több, kivívnia az elismertséget szakma keretein túl is. Neve ismerôsen cseng világszerte, és a mai napig hivatkozási pont szakmai és mûvészi szempontból egyaránt. A nevével jelzett díj tehát nemcsak egy a sok közül, hanem sokak számára a legjelentôsebb. Azok, akik ösztöndíj formájában lehetôséget kaptak ennek az elismerésnek a keretében arra, hogy a francia fôvárosban töltsenek el két hónapot, mindenképp olyan egyéniségek, akik már bizonyítottak: kreativitásukkal, elszántságukkal, állhatatosságukkal, sokszor újító megoldásaikkal, újszerû gondolataikkal mérhetik magukat a sokuk számára példaképként is elismert nagy elôdhöz.
Az A-12 néven most megrendezésre kerülô kiállítás, amelynek neve is az eltelt idôre és a részt vevô alkotók számára utal, mégis különlegesnek számít, mivel elsô alkalommal válik lehetôvé, hogy a hazai közönség immár ne csak fragmentumaiban ismerhesse meg a Párizsban készült munkákat. Mi több, arra is kínálkozik az alkalom, hogy a fotográfia legkülönbözôbb területein tevékenykedô alkotók munkáit ne csak önmagukban vegyhessük szemügyre, de összevethessük, szembe állíthassuk, és ily módon kérdezzük ki ôket.
@@video1@@
Az 1996-ban Boros Géza javaslatára létrehozott önálló külföldi fotómûvészeti ösztöndíj a jövô évtôl kiegészül egy újabbal. Hasonló konstrukcióban pályázható 2009-tôl a Berlini Magyar Intézet által befogadott és támogatott, Moholy-Nagy László nevét viselô támogatás, ami lehetôséget kínál arra, hogy egy másik kiamagasló életmû is fontos inspirációs forrássá váljon a mai mûvészek számára.
A kiállítás a budapesti Balassi Intézet galériájában mától látható november 8-ig. (Budapest, XI. kerület, Somlói út 51.)