A pozsonyi fotóhónapon több magyar vonatkozású kiállítás is reprezentáltatta magát. A kortárs magyar fotográfiát a Magyar Képzőművészeti Egyetem intermédia képzésének ifjú alkotói és Hermann Ildi, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatója mellett Dezső Tamás kiállítása képviselte a pozsonyi Magyar Intézetben Itt, bárhol című kiállításával. Ennek kapcsán beszélgettünk az alkotóval.
Vég András: Mostani kiállításod a pozsonyi Magyar Kulturális Intézetben, az Itt, bárhol már korábban is látható volt, sőt az Egyesült Államokban elnyerted vele a 16th Annual Center Awardot. Gondolom nem véletlen, hogy Szlovákiában ugyanezt a közép-kelet-európaiságot tematizáló sorozatot állítottad ki. Mit szerettél volna üzenni a pozsonyi fotóhónapot látogató szlovák közönségnek?
Dezső Tamás: Az ember ugyanazt a történetet meséli el, ugyanazt az üzenetet közvetíti egy sorozattal Santa Fé-ben, Párizsban, Pozsonyban vagy épp Budapesten. Ez a sorozat a rendszerváltás után megrekedt múltdarabokat, a szinte láthatatlanná vált helyszíneket, személyeket, látványokat kutatja, a periférikus, kelet-európai lét esszenciális összetevőit próbálja képpé rögzíteni. Ezekből áll össze a saját, szubjektív érzelmi leltáram. Ami változik, az a történet, ami ebből a különböző nemzetiségű nézők fejében összeáll. Ami Amerikában talán egy egzotikus és periférikus, hangulatában inkább misztikus világ pillanatfelvételeinek tűnik, az Pozsonyban már egy saját tapasztalatokkal összeérő, kelet-európaiságát tekintve közösen átélt, észrevétlenül múlttá halványuló jelen része, Budapesten pedig a ráismerés, a megrökönyödés, a szemérmes félrenézés, vagy épp a kietlenség felett érzett megbántottság érzését hívja elő. Pozsonyban, a fizikai és mentális közelség miatt talán sajátságos, kesernyés nosztalgiázásra késztetnek a képek.
V.A.: Roppant izgalmas a kiállítás címe és a tematika leírása is, mivel sok esetben tűnhet úgy a nézőnek, mintha a sorozat képeit valójában mégsem a tematika tartaná össze, hanem attól gyakran eltávolodó, autonóm művek lennének. A képek gyakorlatilag önállóan, külön-külön is megállják a helyüket, egymáshoz csak lazán kötődnek. Te mit gondolsz erről? Mennyire volt koncepciózus részedről ez a választás?
DT: A képek úgy működnek együtt, mint egy novellasorozatból összeálló regény. Csak hogy egy kedvenc példát említsek: úgy próbálnak együttműködni, mint Bodor Ádám novellisztikus regényei. Minden egyes kép egyfajta "történetsűrítmény", önálló entitás, de jelentésüket mindenképp felerősíti és átminősíti az összhatás. Mindez nagyon szigorú és alaposan megfontolt tematikai szempontok mentén elvégzett válogatás eredménye. A képek tartalmi kapcsolódását formai megvalósításukkal is igyekeztem hangsúlyozni: a visszatérő horizontokkal, a szisztematikusan alkalmazott távolságokkal, az ismétlődő portrékkal, az egységes színvilággal és a formátummal.
VA: Pályafutásodat fotóriporterként kezdted, első sikereidet olyan dokumentarista sorozatokkal érted el, amik a műfaj hagyományos eszközeit használták. Tág értelemben a mostani sorozatod sem szakad el a dokumentarizmustól, amennyiben a dokumentálás gesztusát tartalmazza. Te mit tekintesz dokumentarizmusnak? Hogyan értékeled ezt a fogalmat? Továbbá, hogy látod, milyen utat jártál be?
DT: A fotográfiában a műfaji meghatározások sokkal képlékenyebbek, mint például a zenében, ezért a precíz kategorizálás kevésbé is foglalkoztat. Ebben a sorozatomban és a mostani fotográfiai világképemben a valóságnak egy olyan önkényesen kiragadott részét vizsgálom, ami a hírek hatósugarától távol esik, csendes szemlélődésen alapul, ráadásul a többségi társadalom számára olyannyira rejtve marad, hogy számukra némiképp szürreális világként értelmeződik. A képek átgondolása, precíz megkomponálása, a művészi megközelítésre törekvés egyébként is felülírja a dokumentálás alapvető jellegzetességeit, elvárásait, módszertanát, céljait.
VA: Hogyan képzeled a folytatást? Mik a következő terveid, új ötleteid?
DT: Ezzel a sorozattal kezdtem el igazán fényképezni, és most is folyamatosan tanulok, képről-képre. Az Itt, bárhol továbbépítése mellett szeretnék új, szintén kelet-európai tematikájú sorozatoknak is nekilátni. Ez utóbbiak egyelőre még csak formálódnak a fejemben. Ha a sorozatok elérnek arra az érettségi szintre, mindenképpen szeretném könyv formájában viszontlátni őket.
centerawards.org/gallery/gallery.php
www.magyarintezet.hu/cities/frame.jsp
www.maimano.hu/kulso/20111104_dezsotamas/index.html
Hozzászólások az íráshoz (eddig 0 hozzászólás érkezett)