Igen, ezt kellett belátnom, hosszas kutatás, gondolkodás és elemzések után. Azért az a két lényegi különbség továbbra is fennáll a két kategória között, hogy az Esztétikai Isten nem nagyon bír tévedni - gondold meg: Papp Gergely és Csontváry képeinek a fele(!) remekmű. Ez azért ijesztően magas arány az evilági művészek életműveit figyelembe véve.
A másik: Isten képeinek súlyosan idegenszerű hangzása. E jéghideg esztétikai bravúrok az ember számára inkább hátborzongatóak, mint érzelmes azonosulásra késztetők.
Üdv-miltényi

Benkő Imrét nehéz volna túlbecsülni, ezzel teljesen egyetértek. De most látom csak, hogy itt az esszenciális-forma esztétikáját is lehet vizsgálni működés közben, mikor épp nem spirituális mű/művész alkotása van terítéken. A képben rejlő aránytalanul nagy esztétikai értékről - ami ha jól értem gyanússá teheti első látásra a valószínüleg spirituális műveket - íme épp kiderül, hogy misztikum nélkül is esztétikai valóság bír lenni. Az emberi tehetség tehát azonos nagyságrend bírlenni az istenivel?

Benkő Imre, nem elég, hogy üdítően "nem trendi", de egy valóságos nemzeti kincs. Bebizonyítja, hogy nemcsak gyűlölködni lehet, de tisztességgel, toleranciával és mások iránti tisztelettel is élni. A legkomolyabb lecke ez, amit manapság adhat valaki.

Nagyon jó kis könyv, örülök, hogy ilyen éppen "nem trendi" dolgokról is lehet itt olvasni!