A “művészet halálának” szép és felemelő gondolata még Hegeltől származik, aki szerint az Abszolút Szellem – azaz a racionális emberi értelem – önmegvalósulása az ő korában (1820-30-körül) már épp túllépett a művészet fázisán, s immár a filozófiában ismeri meg önmagát. (A művészetnek tehát kicsengettek, ha valami Goethe, vagy Beethoven még erőlködik itten, csak annál rosszabb nekik – szól Hegel igen színvonalas lényegi üzenete.)
Fotopost.huFotók és szövegek
Hozzászólások
Miroslav Tichy ápr.12.-én sajnos valóban meghalt. Lehet azonban, hogy ez a kifejezés nem fedi pontosan ami történt, hisz ő a hagyományos értelemben egyátalán nem is élt. Kb. fél éve vetített róla valamelyik televízió egy kései portréfilmet, ami nagyon jól érzékeltette ennek a fantasztikus emberi jelenségnek a kisugárzását. A vegytiszta szuverenitásnak ez az irracionális, már-már nem emberi léptékű felsőfoka egészen lenyűgöző nála. A képei is inkább az élete és személyisége felől nyerik el különös értéküket (most hogy már nincsen Ő, valahogy a képek ereje is azonnal halványodni látszik). Lehet, hogy érezték ezt a film készítői is: talán nincs még egy portréfilm a világon, amiben a fotós képei szinte egyátalán nem szerepelnek... Sok mondatát eltettem magamnak örökre a filmből, íme egy búcsuzásképp: "Talán azért küldi a szobámba Isten a legyeket, hogy idegesítsenek."
üdv-miltényi
Bocs, de Tichy meghalt! :(
http://cs.wikipedia.org/wiki/Miroslav_Tichý#cite_note-0
szóval a 46-os számú hozzászólásra reagáltam, csak nem írtam oda.
Szerintem nem abban áll a probléma lényege, hogy jól megállapítsuk, azt a tapasztalati evidenciát, hogy a kortárs művészet - ráadásul minden művészeti ágban! - többnyire feltűnően unalmas, gyenge, téttelen, semitmondó stb. a műtörténet korábbi alkotásaival szemben, hanem hogy tudunk-e ondeani valami okosat arról, hogy miért van ez, és mi következik ebből a jelen és jövő alkotóira nézvést!?
Én úgy látom hogy amíg voltak korstílusok, addig nem kellett föltétlenül zseniálisnak lenni ahhoz, hogy valakiben érvényesen megszólalhasson a műtörténeti idő. (Kedvenc példám erre Vlaminck esete aki a "legvadabb vad" volt 1905-10 körül, és messze a legjobb fauve képeket festette, aztán arrébb ment az idő, és kiderült, hogy Vlaminck egy közepesnél lényegesen jelentéktelenebb ordenáré giccsfestő lett élete hátralevő mintegy ötven évében...)
Az utolsó egyetemes - értsd: euroamerikai - korstílus, a posztmodern kb. 1990-ben múlt ki, azóta van vége a műtörténetnek. Ez annyit tesz, hogy megszünt művészet alakulástörténetének saját ideje: korstílusok helyett csak egyéni stílusok vannak immár. Ez a nagy szabadság nem kedvez a közepes-, de még a jó művészeknek sem, mert nincsen olyan egyetemes idő ami megszólalhatna bennük fölülírva tehetségük hiátusait. A zseniknek viszont voltaképpen közömbös, hogy van-e korstílus vagy nincs, mivel az ő erős öntörvényű tehetségükön alapuló egyéni stílusuk fölülírta még az adott korstílusokat is. (Nem tudom tudtátok-e, hogy Bosch reneszánsz-, Rembrandt pedig barokk festő volt? Azaz a reneszánsz ill. a barokk korában éltek, de művészetüknek úgyszolván semmi köze nincs ezen korstílusokhoz.)
Szóval a kortárs művészek bajban vannak - föltéve, ha nem zsenik. Ha azok, akkor nincsenek bajban.
Bajban egyedül mi vagyunk nyomorult befogadók, mivel zseniből - ahogy mindig - manapság is roppant kevés van...
üdv-miltényi
köszönöm, ezekben a sorokban megfogalmaztad a gondolataimat
Photography IS over. Or 95% over, anyway. SFMOMA had a lot to do with
killing it. The link in the article takes one to a "file not Found"
page.
This article in the NY Times yesterday: http://www.nytimes.com/
2010/03/30/business/media/30photogs.html?scp=3&sq=photography&st=cse
suggests that there is a "shrinking path". (If it doesn't take you
there, search for photography and shrinking path...) On page 2, it
says : "In 2005, Getty Images licensed 1.4 million preshot commercial
photos. Last year, it licensed 22 million ˜ and „all of the growth
was through our user-generated business,‰ Mr. Klein said."
In one way, its very democratic. But on the other, it's the end of
professional photography. There is no concern for craft, artfulness,
excellence, or art. Post modernism has taken photography to a place
where it is exceedingly boring. A pure cerebral exercise. I see the
images but I am not move to awe, wonder, or any other emotion (G_d
forbid!). I don't learn anything, I don't get an appreciation of the
nobility of the human spirit, I don't see the reflection of my
humanity or my relationship to our gorgeous green earth.
We are in a war, a war between the forces of superficiality and depth.
Certainly there will always be photographers. There will likely even
be some who have garnered some wisdom, or even care about things in
general, who have an ability to communicate. However, they will not
be celebrated and they already no longer teach this in school.
A couple of years ago I saw the Monet exhibit when it was here in SF.
In my schooling i went through 6 years of Art History, I a certainly
familiar with the various works. Seeing the Haystacks in person was a
shock. There was so much energy in the painting of a simple haystack
I thought it was going to self-combust, right there on the wall - I
was stunned. I was there with my daughter and so proud to be able to
show her something of such authenticity and power, I was moved to tears.
Does it happen with any post-modern photograph? I think not. I will
say I have had similar reactions to a Clarence White, Frederick
Evans, Sutcliffe, Walker Evans, Dorothea Lange, to name a few.
Throwing the baby out with the bath water is generally not a good
idea. The suggestion that everything that went before i tainted and
unimportant is foolish. I've been reading the post-modern texts
lately. The arrogance of the writing alone is enough to turn me off.
They oguht to be called to account and a real examination of what
they are proposing and what is to be lost should be started. the
event at SFMOMA might be this, but I suspect it isn't a discussion at
all, just them trying to explain the new garbage to everyone.
Real photographers will be relegated to the unknown, sort of like a
local potter or woodworker who achieves some excellence. Off the radar.
Lenny Eiger
Dáváj páznákomimszá!
Minyá závút Bálint Takács.
Já tózse rábotáju v tyelevízor.
Já komenntátor v zsebtévé.
Já ne ljublju hitrec zájeci!
http://www.youtube.com/watch?v=PSKzfUYcEPs
tb - zstv
Ну, Погоди!
http://allnupogodi.narod.ru/
Николай Заяц
Ну Пакади, дороГой Николай!
Lekéstem, a 150-et, Nyikoláj szemfülesebb volt, de azért felteszem, amit gondoltam!
http://www.youtube.com/watch?v=K_B_f5p4F7I
tb - zstv
Папа, поедем в Америку.
Ах, хитрец!
Николай
Поутру 11 июля 1856 года прислуга одной из больших петербургских
гостиниц у станции московской железной дороги была в недоумении, отчасти даже в тревоге.
Николай
Blanchot egy titok nélküli titkos beszédről ír, azaz egy olyan esztétikai térről, melynek semmi köze az emberhez, de magát mégis az ember által valósítja meg műalkotásokban (melyek persze nem nekünk szólnak, hanem csak saját magukat kutatják). Ez az Isten nélküli transzcendencia szerintem persze csak játék a szavakkal: Blanchot a Művészetet ruházza fel szubjektummal, saját akarattal, nem-evilági saját intelligenciával. (Gondolom ezért utálja őt annyira az egész evoluionista nyelvtudomány - pedig belőle jöttek mind -, mert a tudósok számára a művészeti immanenciának csak mechanikus intelligenciája lehet, valódi (emberszerű) szubjektumként elképzelhetetlen, hisz az már a transzcendencia birodalma volna.) Mikor tehát Blanchot "irodalmat", vagy "művészetet" mond, voltaképpen "Istent" mond szerintem. (Ő egyébként nem fél ettől a szótól, mint a tudósok általában, csak nem tartja már aktuálisnak, valahogy így fogalmaz: "Mióta az Istenek elköltöztek..."- azóta először az egót kutatta a művészet, most pedig már csak magát kutatja, s e kutatáshoz az embert használja eszközül.)
A "kollektív tudattalan" teljes egészében Junghoz kapcsolódó fogalom, ő pedig ezalatt transzcendenciát, azaz "Istent" értett. ("Én nem hiszem az Istent, hanem tudom" - mondotta volt.)
A helyzet tehát nem egyszerű, mindenesetre kösz, hogy együttgondolkodtál velem!
(Nóra tényleg eltünt, pedig a véleményére Tichyről én is kíváncsi lettem volna.)
zstv készülődj!
Üdv-miltényi
Kedves Tibor, nem tudom mit mondj helyette.
Ha abból indulok ki, hogy az esszenciális forma létezésének jelenségére keresek magyarázatot, akkor Isten helyett volna kedvem morfogenetikus mezőt mondani, vagy kollektív tudatalattit.
Ha a tapasztalható idegenség felől szeretném közelíteni a transzcendest, akkor tanácstalan vagyok.
Egyrészt azért, mert Papp Gergely idegenségét én nem érzem, másrészt pedig
az én transzcendens élményeim hazatalálós, pozitív érzések voltak, nem idegenszerűek.
Majd elolvasom Blanchot-t, hátha világos lesz mit kell idegenség alatt elképzelni.
Ezt végülis már csak azért mondom, hogy a zsebtévé zenélése ne rajtam akadjon fent. És még kérdezek is: Hová tűnt Nóra? A tichys véleményére kíváncsi lennék!
Kedves Márti!
Isten ments, hogy ismét vitát kezdjünk a dologról, ezért csak annyit jegyeznék meg, hogy ne tekintem magamat különleges befogadónak. Én egyszerűen ezzel foglalkoztam egész életemben következésképp ehhez értek valamennyire (egyátalán nem annyira, mint szeretném egyébként). A nagy mű az alkotónál és a befogadónál is több és másabb - ezért bír koronként újabb és újabb érvényes jelentéseket felvenni.
Papp Gergelynél viszont szerintem nem volt alkotó, csak nagy mű, ami ráadásul, semmiféle evilági értelmezéseket nem kíván felvenni - mivel merőben fagyos és idegen megszólalás jellemzi. Ezért sejtem mögötte a transzcendenciát. Blanchot javaslata, hogy az idegen mű mögött egy nem evilági esztétikai teret sejsünk, vajon mennyivel racionálisabb gondolat. Vagy egyátalán mennyiben más egyátalán, mint amit én mondok? Én se szeretem az "Isten"-kifejezést, de mi az istent mondjak helyette, ha a művészetben örjöngő transzcendenciát akarom megnevezni?
Üdv-miltényi
Szerintem az lehet a helyzet, hogy te is olyanféle duchampi, különleges befogadó vagy, aki a befogadás során a műveltsége és asszociációs készsége segítségével gazdagabb és eredetibb művet teremt, mint az alkotó.
Ilyen esetben a találkozás könnyen lehet kiábrándító a művésszel. Most úgy látom, hogy abban van a Papp Gergelyes kérdésben köztünk a lényeges véleménykülönbség, hogy a befogadott mű és az alkotó által elmesélt mű közötti differenciát én egyszerűen a befogadó nagyszerűségeként írom jóva, te pedig közvetlenül Istent sejted meg mögötte.
Kedves Márti!
Örülök, hogy megpróbálod a a Tichy-papparazzi-projektet, kíváncsi vagyok a végeredményre! (Hogy stílszerűek legyünk, a képeid annál jobbak lesznek, minél homályosabbak, félrekomponáltabbak stb.)
Én se szeretek művészekkel beszélni a művészetükről - általában teljesen érdektelen és kiábrándító dolgokat bírnak csak mondani -, de mondjuk, ha Papp Gergellyel nem beszélhetem volna - vagy nem olvastam volna Csontváry szövegeit -, akkor biztos lennék benne, hogy zseniális művészek voltak, nem pedig Isten spontán munkásai. (Tudom, hogy ebben nem értünk egyet, nem is a vita felmelegítése végett jegyeztem ezt meg, csak jelezni akartam, hogy néha a művész személyes ismerete elengedhetetlen lehet annak eldöntésében, hogy mit is látunk valójában?)
Üdv-miltényi
Jó ötlet a voyeurt meglesni. Fényképezőgépem is van, úgy két hét múlva időm is lesz talán elmenni, majd ha meglesz, jelentkezem a kyjovi zsákmánnyal.
(Beszélni nem akarnék vele, de valahogy más alkotókkal se nagyon, merthát azért alkot, hogy azon keresztül beszéljen, és ha úgy nem értem, akkor mi érdekeset tudnék kérdezni, ha meg értem, akkor milyen kérdésem lehet még?)
üdv, Márti
Kedves Márti!
Én persze a képeiről szeretnék Tchyvel beszélgetni, de biztos, hogy szóba sem állna velem (Papp Gergely is zaklatásnak vette, hogy folyton a fotói felől érdeklődtem...) Neked - nő lévén - több esélyed lenne egy beszélgetésre, de igazából az lenne a legautentikusabb viszonyulás hozzá, hogy szerezned kellene egy teleobjektívet, elbujni a háza közelében és kukkolófotókat csinálni róla, ahogy a kertjében tesz-vesz.
(Persze nem tudom, hogy te egyátalán fotózol-e?)
Milyen ötlet?
Üdv-miltényi
Kedves MM!
Részemről OK!
Dorogoj Nyikoláj!
Sto, sto, nye za sto!
Bolsoj muzik, mozsna danceváty!
tb - zstv
Kedves Tibor!
Szívesen!
Nem tudom mit is kérdezhetnék a Tichytől. Te mire volnál kíváncsi?
A hitelesség téma kapcsán jut eszembe, hogy ő pont úgy hiteles, ahogyan én ezt a fogalmat elképzelem. Szerintem ő teljes egységet alkot a műveivel, a képek az ő életének a lenyomatai, nem csak elvont értelemben, ahogyan írtad a teremtett családról, hanem teljesen konkrét értelemben is, ahogy jött-ment és leette, leitta a képeket, rájuk lépett, kint felejtette a kertben, stb., így jöttek létre a művek, és fantasztikus, hogy ebben semmi mesterkéltség nincs. Gondolom ez a nagyon erős hitelesség az, amitől ő sokak számára érdekes lehet, mert abban egyetértek, hogy elsősorban nem esztétikai értelemben megdöbbentő.
Amúgy véletlenül találtam rá a könyvesboltban, egyetlen példány volt, és bár elég drága (a drága könyvek ott szoktak maradni, pl a nagy pénisz könyv a taschen-től http://www.taschen.com/pages/en/catalogue/sex/all/05703/facts.the_big_pe... már több mint egy éve ott áll (azt nem állítom, hogy érintetlenül)) azért féltem, hogy mégis jön valami gazdag, akinek mindegy és megveszi, én meg nem láthatom többet, úgyhogy másnap megvettem én.
Akkoriban a hibaizmus érdekelt, egy barátnőm kezdeményezése kapcsán, a művészi szándék nélkül létrejövő művészetről ( https://sites.google.com/site/hibaizmusforum/Home/a-fotografiai-hiba ), és ahhoz passzolni látszott.
Hát nagyjából ennyi az én Tichys sztorim.
Kedves zstv!
OK- 150-nél zene, de aztán megy mindenki a dolgára!!!
Még mindenki kiélheti magát de aztán lehellet megszegik!!!
üdv-miltényi
Что делать?
Николай
az, hogy már 150-nél zenélünk!
tb - zstv
(titók, majd meglát tyúk)
9H4HS
illetve:
RFTRN (mint egy NDK rádió)
Kedves Mindenki!
Szerintem a helyzet az eszmecsere fonalában kezd aggasztó felhangokat venni felfele. Nem érzitek tik eztet? S ha igen, mi a teendő?
üdv-MM
Nemis igaz, hogy a névadás és zeneelválasztás a te privi légiód.
Le Merili Menzonnal, éljena 103,5 Tagú Cigány Zene és Kar.
A fény magyar hullám természete
avagy hogy szablyunk
határt a hüjeségnek napjainkban
elnevezésű pszeudo-megaprodzsektet
hej
hej
hejettesítő valami*
*"Izé"**
**Arany János***
***CAPTCHA: ZA8ZG
Kedves zstv!
Engedek az erőszaknak - legyen kívánságod szerint! (Mi lesz a zene?)
Üdv-MM
MM!
A névadás és a zeneválasztás az én privilégiumom!
Ebből nem engedek!
tb - zstv
tök jól néz ki a catche (vagy milyen) kódom, mivel el tudom küldeni a kommentet. Úgy néz ki, mint a Kockás című újságban, amikor Rahan valakinek behúz és az van odaírva, hogy wraoah, vagy valami ilyesmi.
Na de hogy jön ez ide?
Kedves Gyuri!
Kösz a Tichy-infókat, utánuk néztem: nagyon érdekesek!
cső-miltényi
Kedves Nóra!
Kicsit ijesztő az iménti leveled, úgy-hogy maradjunk abba, hogy abszolút kiváncsi vagyok minden fotóval kapcsolatos véleményedre, és reagálok is rájuk, de kérlek, hogy soha ne vitatkozzunk semmiről egy pillanatra sem, mert az nekünk nem megy. Szóval mit is gondolsz Tichyről?
Üdv-miltényi
Kedves Miltényi Tibor !
Ez egy kicsit udvariatlannak tűnik ! !
Miközben itt küldözgettük ezeket a rövidebb-hosszabb kommenteket
nekem folyamatosan úgy tűnt hogy
T E
R Á M E G Y E T L E N
P E R C E T S E M
"S Z A K Í T O T T Á L ". . . :)
Nekem az orvos írta fel a fotopost-ot
tehát én egy kicsit kénytelen vagyok . .:D
Sőt, képzeld a Tichy-ről van véleményem . . . .:D:D
Tichy él. Bár szerintem kontaktot találni hozzá nem semmi. Tán az alapítványos ürgénél: http://www.tichyocean.com/
Roman Buxbaumnál.
Valahol Kyjov mellett él az öreg:
http://cs.wikipedia.org/wiki/Miroslav_Tich%C3%BD
Ja, és épp most van kiállítása az ICP-ben, New Yorkban-ban:
http://www.icp.org/site/c.dnJGKJNsFqG/b.5708951/k.9236/Miroslav_Tichy.ht...
Komolyan szemlézik is:
http://www.nytimes.com/2010/02/12/arts/design/12photos.html
A mester:
http://vimeo.com/8145442
Amúgy tényleg jó. Bár nagy mennyiségben szerintem fárasztó, monoton, bár a nagy művek unalmáról, monotonitásáról szépen értekezik Pilinszky asszem.
Gyuri
Kedves Borsay Márti!
Mióta tegnap este magamhoz vehettem a Ticfy-albumodat nem bírok lekattanni róla. Döbbenetes, nem a szó esztétikai-, inkább egzisztenciális értelmében. Szerintem Tichy egy tökéletesen antiszociális, remetének született, iszonyatosan magányos ember. Nőket és gyerekeket kukkolt a fotóival, így teremtve magának családot. A képek önmagukban nem zseniálisak, de az egész jelenség lélegzetelállító. Ha még tudnék sírni, sírnék...
Él még, az Öreg? Mi lenne, ha felkeresnéd? (Valószínüleg elhajtana a fenébe. Én akkor is megpróbálnám a helyedbe.)
Üdv, és nagyon kösz - miltényi
Kedves Nóra!
Én már annyi időt szakítotam rád, hogy ha ezt nem tettem volna, már rég kész lennék az új könyvemmel, és hallgathatnám, ahogy a madarak csicseregnek a macskám meg dorombol. Azaz vágyaim rég be lennének teljesülve...
Kedves zstv!
Mi lesz a 200-al?! (Előre mondom, most én fogok zenét választani: legyen mondjuk, mikor Iggy nyomja a Passengert Bowie-val, jó? Az nagyon állat!)
cső-miltényi
Ime a légy. Akit nem lehet sem lecsapni se elzavarni. :D :D
Végigolvastam az egészet. Nem érdektelen . .
Tanulságos.
Mindenesetre nekem.
Kerestem az esetleges ellentmondásaimat vagy pontatlanságaimat.
Van egy. Legalább egy. (ez nem egy "tényre" vonatkozik)
Viszont te a 97 es kommentben gyakorlatilag tagadod szerzőiséget.
Majdhogynem azt mondod hogy a fotó olyan mint egy fagylaltgép
amibe beleöntjük a levet ( és aztán kijön a fagylalt).
Feltöltjük a gépet és kijön a fotó, azaz van egy diszpozitív amely
gyakorlatilag automatikus, nincs művészi intervenció,
és ha van akkor az arra irányul hogy 'megsemmisítse'
'tönkretegye' "A" fotót. . . .
Remélem hogy szakítasz időt arra hogy ezt az egészet egyszer összefoglalod.
Kedves zstv!
Nórából elég, de ha te felkötöd a gatyeszt, és értelmeseket kérdezel - meglesz a 200, oszt gyühet a zene!
üdv-iggy
Nehogy abbahagggyátok!
Megvettem a kólát meg a csípszt, és a kétszázadikra is készülök, már a zene is megvan!
Sajnos a kiállitást nem láttam.
az Annie Leibovitz kiállitást. . .
Vége ? Bingo.
------
mindenesetre:
Azt hiszem csak azok között lehet értelmes beszélgetés
akik nagyon különböznek.
(A feltétel persze nyitottság.)
Akik egyetértenek azok között ritkán épül valami.
Az egyensúly semmi jót nem ígér,
az egalitarizmus semmi jót nem ígér.
Az 50-50 = 0 = állóvíz.
Utálom az állóvizet.
Mindenesetre bármit ír az ember kell egy kis buborék, luft esprit !
Csak így szórakoztató.
Gondolod hogy a fotopost nevet ? És ?
Tudod mit; mondd meg a fotopost nak hogy amikor az Eperjesiről írt
szöveget olvasom akkor én nevetek:
amit az Eperjesi csinált az a "transport des images". :)
Barkácsolt egy TV -t, újrabarkácsolta az angyalokat azokon a barokk oltárokon akik fujják a levegőt és ami megsűrűsödve, átalakulva felhő lesz.
(Mi más ez ha nem a fotó ?????????)
Ráadásul kitalált egy újszerű a "screen" t.
A screen élő, mozgó, behelyettesíthető, "színe van", tehát nem fehér.
Mindez elég radikális is. Az elhajított utcakő (projekció) mi más
mint ez az egész installáció ???
Mindennek semmi köze Jenny Holzer hez. Érdekesebb.
Az a szöveg amit a fotopost közöl az egy rossz marxizáló hülyeség.
stb
__________
Amit az Annie Leibovitz ról írtál arra nagyon szerettem volna reagálni,
de nem volt időm mert akkor költöztünk Nyírgelséről ide, Dorog mellé.
Annie Leibovitz nagyon érdekes jelenség és nagy fotografus.
A könyv is, (A Photographer's Life) amit volt szerencsém lapozgatni egy ismerösömnél. Imádom ahogy ír.
Biztosan emlékszel hogy az amerikai Vouge 1994 júliúsi száma egy dupla oldallal vezetett be egy, akkor azonnal híressé vált editoriált.
És a szöveg ez volt, kikerestem:
"Four of today’s most controversial young artists happily put themselves
in the hands - and before the lens- of Annie Leibovitz to ask what is art,
what is self, and what is identity ? Self determination."
Ez a sorozat, amelynek első képén az alig 27 éves Matthew Barney, három aszexuált body-builder-e társaságában, karbatett kézzel és lelógó fülekkel :)
néz Leibovitz fényképezőgépébe, a Cremaster Cycle újraértelmezése.
És a színrevitt fotóval is kapcsolatos !!
Érdekes lett volna ..
A Vogue (főleg a francia, de az amerikai is) kétségkivül a legjelentősebb művészeti lap a 20. században. Egy valódi, univerzális "screen", ami ott "lecsapódik" az lett "valami" . . . olyan mint egy barométer.
Capat felejtsd el. Kate Moss érdekesebb.
Sajnos a kiállitást nem láttam.
Kedves Nóra!
Valld be őszintén: nem tökmindegy neked, hogy mit válaszolok?! Úgyis keresel majd rajta valami fogást, és jól meg is fogod találni.
Mire megy ki ez az egész? Szerintem nemcsak zsebtv röhög rajtunk, de az egész Fotopost!
Kell ez nekünk?
Szerintem olyanokkal kéne beszélgetned, akikkel hasonló hullámhoszon vagy, és abból igen termékeny eszmecserék fognak kikerekedni. Nekem úgy tűnik: mi annyira különbözünk egymástól, ami az értelmes beszélgetés lehetőségét messze kizárja. Hányadszor kellene, hogy ez még bebizonyosodjék?
Nekem elegem lett - bocs!
Üdv-miltényi
Bocs, a "viszonyulásban"-ban vagy a "dokumentum"-szerűségben történt a változás ?
Majdnem hülyeséget írtam . . .
Lsz. erre válaszolj.
"A fotóhoz viszont 1990-ig mindenki eleve
autentikus dokumentumként viszonyult"
M I É R T ?
Kedves zsebtv!
Igenis, értettem: MM és kész.
A fűtőtestről sem tudok újat: ha az alkotó egy hatalmas nagy marha, de a képei működnek, akkor minden rendben van. Mindegy, hogy hiteles vagy nem -, hisz ki a szart fog érdekelni 200 év múlva, mikor a Louvre-ben nézi a képét, hogy aki azt festette hülye volt vagy okos eredetileg?! Ez a kérdés csak a jelenre vonatkoztatható, a művészet viszont örök (és most pedig mindenki énekelje el az internacionálét!).
Üdv-iggy
Kedves Nóra!
Szerintem ez a festészetes hasonlat azért nem jó a fotoshopra, mert a festészethez mindenki eleve totális fikcióként közelített és közelít. A fotóhoz viszont 1990-ig mindenki eleve autentikus dokumentumként viszonyult. A helyzet viszont egy pillanat alatt 180 fokos fordulatot vett. Itt a bibi.
Üdv-miltényiggy
A 19.század közepén, nyáron, a festők kimennek az erdőbe és ott festenek.
Miért mehetnek ki oda?
Mert megjelenik a festéktubus. Egy technikai találmány.
És télen?
Télen, fotó után festenek. (plein-air?) Egy másik technikai "találmány".
(Ezeken a Famin, Quinet, Cuvelier, Briquet fotókon -amit a festékkereskedők árulnak- a "d'aprés nature" (természet után) megjegyzés van.)
A reprezentáció reprezentációja.
Mindez megváltoztatta "A Festészetet" ? Nem.
Megváltoztatta a "festészeti praktikumot", mondjuk a
neo-klasszikus festészet szemszögéből. Igen.
Ez egyfajta "fejlődés"? Nem.
Változás? Igen.
Más fák, levelek, tavak, rétek születnek ? Igen.
A fotó és a fotoshop viszonya ugyanez.
Adott egy alkotó. A világról amiben élünk rettenetesen idióta dolgokat gondol. Legyen az természeti, társadalmi, politikai gazdasági vagy bármilyen kérdés. Mondjuk úgy, hogy az általánosan tudott és elfogadott szabályszerűségeket gyakran félreértelmezi. Magyarul, mikor beszélsz vele, előbb utóbb azt érzed, hogy "ne akarja már megmondani Nekem a tuttit, mert teljesen fszsgkt beszél".
Emberünk, mivel alkotó, a maga művészeti ágában - legyen ez mondjuk a fotográfia - természetesen ugyanígy elmondja véleményét a világról. Ezt uganakkor szóban is megerősíti. "Elmondja, mit is akart kifejezni". A képek vizuálisan korrekt művek, képileg működnek.
No, ilyenkor hiteles-e emberünk ill. képei? Ja, és persze hány éves, már ha egyáltalán Ő a kapitány és nem csak azt hiszi. (Két lába van, nem Gyula és nem kőbányai).
tb -zstv
Kedves MM!
Kronológiailag első nagy M történeti alapokon a Mátray.
Én vele próbáltam digi kapcsolatba kerülni (persze analóg megint nem jelent meg a hétvégén), mikor Te "kéretlenül" válaszoltál egy feltett kérdésemre.
Ekkor lettél Másik M., azaz MM. Az már a sors keze, hogy pont Marylin Mansonnal példálóztál, aki eztán monogramm druszáddá avanzsált. Vagyis inkább Te Őneki.
Aztán jött még egy második "kéretlen" M (asszem a Borsay), de vele még nem diskuráltam, így megszólítanom se kellett, megúszta a kéretlen névadást.
Így hát sajnálom, nem lehetsz IP, csak MM.
tb - zstv
Kedves Nóra!
Mit?
Üdv-iggy
amikor azt irtam hogy "milyen nyelven" az pontosan ezt IS (is !) akarta jelenteni . . .
Kedves Nóra!
Igen. Hazudott. De, hogy valójában mi történt, nem tudhatja azt rajtad kívül senki. (Te meg úgyse árulod el csak majd a 200-nál. Legalábbis reméljük.)
Üdv-iggy
Igen. Hazudott. Mindent tudunk hogy történt.
Kedves zsebtévé!
Én Marílyn Manson helyett inkább Iggy Pop lennék - ha lehetne - úgyhogy akkor: IP.
Kedves Nóra!
A fotóban lehet, hogy mindig hazudtak, de nem mindengy, hogy milyen megfontolásból, és milyen technikai apparátussal. Az elmúlt 170 év nem telt ám el hiába és tétlenül a hazudozók szempontjából!
Kedves Márti!
Capa az első egy-két közlésnél valószínűleg azért nem akarhatott hazudni eleve, mert nem is látta, hogy mi is sikerült a negatívon, csak beküldte a laborba, ott lenagyították és a szerkesztők válogattak párat a jobban sikerültek közül. Hazudni akkor kezdett, mikor valaki - nem ő! - felfedezte a Milicista egy változatának különös kvalitását, és a sorozatból már csak ezt az egy képet közölte (Ez talán a LIFE-közlés volt, ha jól emlékszem.) Akkor gyorsan elfelejtette az összes többit - lásd kredenc, komód - és kitalálta azt a csúnya mesét, amit a Fotóikonokban lehet olvasni, s amelyet Capa valószínűleg még magyarul(!) adhatott - Nóra figyelem! - mert akkorra még nem tanult meg más nyelvet rendesen (ahogy később se, de, hogy 1944-re már magyarul is elfelejtett arról adatok vannak). Tehát valószínűleg magyarról fordítoták angolra az ominózus mesét. Innentől minden Capa felelőssége, halála után pedig a testvéréé, ma meg az ICP-é.
Az utolsó kérdés a legegyszerűbb: e kép objektív valósága az, amit Nóra kíván gondolni róla éppen.
Kedveskéim!
Megcéloztuk immár a 200 kommentet! Könyörgöm húzzunk bele egy kicsit, mert egészen úgy tűnik, hogy csak ülünk a seggünkön és lógatjuk a lábunkat ahhelyett, hogy a Milicista végére járnánk végre! Szóval: hajrá!!!
Üdv-iggy
Akarhatott-e hazudni Capa, ha rögtön az első megjelenésnél két hasonló képet juttatott el egy újsághoz, két különböző katonáról?
Mennyiben múlhatott Capán az, hogy a kép körül később különböző, egymásnak ellentmondó történetek születtek?
A kép az-e, ami az objektív valósága, vagy az alkotó szándéka, vagy amit a nézők gondolni szándékoznak róla, illetve a megfelelő szakmák pl esztétika, újságírás gondoltat róla. Ha az objektív valóság, és az ilyen-olyan célú gondoltatás között különbség van, azért felelősségre vonható-e az alkotó?
Hozzászólás