Eszternek valaszolva leirom hogy azzal hogy többé-kevésbé részletesen helyesbitettem a Moï Ver könyvvel kapcsolatosakat nem is akartam kritizalni Somogyi Zsofia irasat.
Mindenesetre meglepett hogy S.Zs. emlit egy könyvet de az olvasonak nem igazan vilagos hogy ki is a szerzö és mi a cim . .
Különösen hogy Moï Ver PARIS cimü kötete nem egyszerüen "egy" Parizs könyv hanem az egyik legfontosabb fotokönyv amely a 20. szazad elsö felében született. Olyan mü amely iskolapéldaja a kor megujult fotografiai nyelvének és lenyomata annak a képi konstrukcios folyamatnak amelyet aztan sokan követnek, egészen napjainkig, a kortars fotografiaban. Mindenesetre jo hogy erröl egyaltalan irt, igy legalabb ez a mestermunka "feltünt" egy magyar fotoblogon . . (Nem mintha egy könyv ara egyenes referencia lenne ami annak jelentöségét illetti, de az anekdota kedvéért, ez a ritka kötet ma -allapotatol függöen- 30.000 és 100.000 euro között cserél gazdat a könyvpiacon.
Felbuzdulva mindezen; nem értem egészen miért emliti Germaine Krull 100xParis könyvét ebben az irasban. Bar Krull nagyon jelentös fotografus, a "100x Paris" egy tökéletes turista képkalauz. Csak akkor van köze az emlitett Parizs könyvekhez ha azok egy könyvespolcon talalhatok. Florent Fels harom nyelvü bevezetöje és a német-angol-francia képmagyarazatok ezt nyomatékositjak is. Felfedezhetünk ugyan néhany képen, de inkabb csak foszlanyokban, valamiféle modernitast, de mindezek alig emlékeztetnek arra az 1928-ban megjelent "Metal" cimü munkajara Krull-nak ami a legjelentösebb modern fotografusok közé emeli öt.
Ha azonban ezt a két könyvet (Moï Ver, PARIS - 100xParis) nem igazan elemzi S.Zs., érthetö, hiszen Traunerröl ir.
De következetesebb lehetett volna Walter Benjamin/Atget esetében amikor Atget-röl beszél.
W.B. valoban azt irja a "Kleine Geschichte der Photographie"-ban hogy Atget képei "üresek". De ha kicsit részletesebben targyalja ezt, bizonyara elmondta volna hogy ez nem a tartalomnélküliséget jelenti. Üresek mert kiüritettek, amint azt W.B. is irja. Atget törekvése ebben az esetben a "kiürités" , a jelentöl valo "megfosztas", "megtisztitas", a "kor-talanitas". Az ür, az üresség, kiüritettség a kortars fotografianak is fontos kérdései, ennek részleteire itt hely nincs.
Trauner esetében érdekes lett volna részletezni azt a folyamatot ami egy forgatokönyvböl kiindulva a rendezön keresztül a diszlet ötletén at Trauner fotoihoz vezet (és talan nem forditva . .). Vajon miként varosi archetipus, egy film optikajaban, a trauner-i fotografia.
Mennyiben és hogyan van függöségi viszonyban, legalabbis ebben az esetben, a film, a filmdiszlet és a foto. Vajon a film emlékeztet bennünket a fotokra vagy a fotok idézik meg a filmet? Kertelés nélkül, mi volt elöbb a tyuk vagy a tojas? Talan megérthettük volna mi is a Trauner-i mü, mi is az ami nagyon fontossa teszi öt mint diszletervezöt. Mindenesetre köszönjük hogy leirta hogy ezek a fotok "képi jegyzetek" .

Érdekes irás. Az ,hogy egy nevet rosszul irtál nem olyan nagy baj. . .
Aki téged kritizál nem mond semmi lényegeset.

Erdekes olvasni ezt a nézöpontot is Trauner fotoit illetöen.
Kis pontositas a legendas Moï Ver PARIS kapcsan amelyre –nagyon helyesen- emlékeztet bennünket Somogyi Zsofia .
a "közremüködök" :
A könyv fotoi, a lay-out, a montage Moise Raviv-Vorobeichich müve.
(Miért mégis a név, Moï Ver ? A litvan emigrans 1931-ben fabrikalta ezt és csakis a könyvhöz. A Moise-bol a Moï elönevet, és utoneve harom betüjéböl a Ver csaladnevet. Ez a név csak a Paris köteten olvashato.
Késöbb, amikor 1948-ban izraeli allampolgar lesz, Moshé Raviv-Vorobeichich névre hallgat, de azokat a – kivalo - fotoit és montazsait amelyek az izraeli hadsereg propaganda kiadvanyaiban, szakszervezeti brossurakban és a bevandorlassal kapcsolatos kiadvanyokban jelennek meg Moshé Raviv néven irja ala.)
Fernand Léger az elöszo szerzöje volt.
Christoph Schifferli nem müködött közre. Még nem élt 1931-ben.
Ö a reprint kiadasan dolgozott.