A legfrissebb hírek szerint a Magyar Nemzeti Múzeum Robert Capa kiállítása néhány nap alatt meghaladta a tízezres látogató számot. Nem is csoda, hiszen lassan el lehet mondani, hogy a csapból is ez folyik, olyannyira, hogy az életükben múzeumban még nem jártak is tömött sorokban várakoznak a képek megtekintésére. Lám, mit tesz a jól működő marketing!
Az a hír ugyanis már a bulvárújságok ingerküszöbét is megérinti, hogy a magyar állam 300 milliót fektetett hazánk egyik büszkesége, a világhírű Robert Capa fotós képei hazahozásába A „figyelmesebb” újságírók közben szellőztetik: a képek nem is eredetik, meg amúgy is, mi szükségünk válság idején ilyesmi beruházásra. Vajon miből kinek és mi célból történhetett a hatalmas műtárgyvásárlás?
Hozzászólások
http://nol.hu/kult/capak_es_fiuk
Ajánlom figyelmébe mindenkinek,akit zavar az"oknyomozó" riport? Valószinüleg minden rendben volt ezzel az üggyel , minden szereplő körültekintően járt el , a " szakma " megvitatta ( nem azt , hogy vegyünk főleg papirképekről scannelt , nyomatokat-nyilván NEM) , hanem , hogy valyon szükség van-e egy új intézményre , amikor ott van Kincses Károly által összehozott , nagy hazai és nemzetközi elismertséggel rendelkező , kecskeméti múzeum , amit új vezetése is sikeresen visz tovább , vagy itt van a budapesti Mai Manó ház mindannyiunk örömére . Gondolom az egyeztetés megtörtént !Szerintem fontos lenne ezek támogatása mindenek felett(300.000.000 Forinttal,csodákra lennének képesek).Sajnálom , hogy nem lehet megismerni , hogy kik hagyták cserben(?) a volt múzeum igazgatót,hogy kinek a személyes ambiciója vitte bele az országot ebbe a presztizs vásárlásba??Egy oknyomozó cikk ezt felderithetné!
Nyilván a HCP megalapítása a következő egy-két évben szóba sem jöhet. Még ha meg is van rá a pénz, lehetetlen lenne politikailag kommunikálni a dolgot. De attól még nem feltétlenül kellene a magyar fotográfiai közélet szereplőinek erre is legyinteni. Ha lenne bennük annyi kakaó, hogy összekapják magukat (ld. pl. a Bánkuti András - és nyilván mások - által hiába szajkózott önszerveződés), ezt az időt pont arra kellene felhasználni, hogy egy nagyszabású koncepciót kalapáljanak össze a legjobb emberekkel. Ami jó apropó lehetne némi lobbierő felmutatásához, és jó esetben lassan fel lehetne kavarni az állóvizet, felépülhetne a HCP is. Ehelyett akik tehetnének valamit, ülnek a kemény munkával felépített várukban. Ld. Kerekes Gábor reakcióját egy nyilvános beszélgetésen, akinek saját elmondása szerint annyiszor tettek keresztbe, hogy egyszerűen elege van. Nyilván nem ő az egyetlen. Akkor? Simán törődjünk bele, hogy a következő húsz évben ez bizony így marad? Egyáltalán, kitől várja a fotográfustársadalom a sült galambot? Ha hiányzik az állami kezdeményezés, akkor elég, ha csak a vállunkat vonogatjuk? Pedig meg lehet csinálni mindent, csak akarni kell. Az MFM-et és a Manót sem a kulturális tárca hozta össze.
Nagy öröm, ha le van írva, főleg ha olyan pontosan vannak leírva a körülmények, amennyire az interjúból kiderül! Viszont még ekkor sem érzem szükségtelennek külön írással felhívni a szélesebb közönség figyelmét a történetre, mert a tömegben tolongva még elkerülheti valaki figyelmét a kis prospektus....
Böröczfy Virág (aki valójában nem oknyomozó riporter, viszont nem is tör ilyen babérokra, csak talán gondolkodik néha)
...nem kell játszani az oknyomozó riportert, a kiállítás bejáratánál van egy prospektus, amiben pontosan le van írva milyen képek is ezek...
Hozzászólás