A „Morfo” mániája Bérczi Zsófinak. Jó ideje foglalkoztatja. Eredeti értelemben, ahogy a régi görög mítoszokban Morfeusz, az álmok istene. Másrészt mai jelentésben, mint az alak és szerkezet, forma és dráma viszonya. S az alakok, morfémák rendelkeznek-e önálló jelentéssel, funkcióval? Ez esetben az „amorfokra” épülhet-e figurális dráma előadása, s annak leképezése tekinthető-e önálló műnek. Mindezt átértelmezi, átemeli saját világába, amelyben nagy szerepe van gyerekkori fantáziálásainak, majd egy színpadi szerepnek, egy süket-vak lány alakításának: a kényszerű befelé fordulásnak; és fotós tanulmányainak az Iparművészetin, az autonóm riport sziluett-archetípusainak.


Hozzászólások
Kedves Mélta(tlaní)tó, arra buzdít a véleménye, hogy a két témát jobban szétválasszam egymástól, hisz nem is tartoznak össze. Az egyik egy konceptuális fotósorozat, a másik pedig személyes információkat megosztó kötetlen útinapló, melynek fő vezérfonala a kíváncsiság és az őszinte közlésvágy. A kezdetektől elfogadom és vállalom magamat faragatlannak, és mégis megosztani próbálom az olvasóval azt a folyamatot, ahogyan és amivé az általam intenzíven előidézett események forgácsoltak. Mert tiszta forrásból szerettem volna szomjat oltani. Valakinek ez érdekes és tanulságos olvasmány. B'ZS.
2009. 04. 20-tól újra a VAM Art @ Design Galériában!
Szépen felépített koncept. Magasságok és mélységek. Örül a szív. Ha viszont elolvassuk a hölgy blogját, amelyet oly melegen ajánlanak figyelmünkbe, a koncept széthullik, és nem marad más, mint egy teljesen felkészületlen, idegesítően "európai" nő bolyongása a sivatagban. Így ez nem több, mint egzotikus utazáson, egzotikus helyszíneken, egzotikus szereplők részvételével elkattintott kicsit fura fotó. Úgyhogy vigyázzunk, mit ajánlunk a képekhez háttérnek, vagy írjunk a konceptnek megfelelő blogot.
Hozzászólás