A város megszokott arcára már nem figyelünk fel sosem. Az sem különösebben meghökkentő, ha fényképen találkozunk az unalomig ismert részletekkel, távlatokkal, fásult arcokkal, csüggedt mozdulatokkal. Az ismeretség nem valóságos elmélyülésből fakad, hanem a felszínes találkozások állandó ismétlődéséből. A mindig ugyanolyan tikkasztó unalmából. Eközben pedig számtalan apró finom részlet elvész, mert takarásban marad, vagy csupán egy hirtelen villanás idejére tűnik elő úgy, hogy csak elménk érzékeli, de tudatunk nem.
Fotopost.huFotók és szövegek
Hozzászólások
Hozzászólás