Már régebben figyelem Jokesz Antal fotográfus, képzőművész és műkritikus írásait az Új Művészet és a Fotóművészet c. újságokban, és valahogy mindig megszólítva érzem magam, amit persze megtiszteltetésnek is vehetnék. Most, hogy az Új Művészet 2008. novemberi számában megjelent írásában név szerint is hivatkozik rám, úgy gondolom, reagálnom kell a felhívásra.
Fotopost.huFotók és szövegek
Hozzászólások
A photolumen.hu oldalak az elmúlt év végén és az most év elején néha elérhetők voltak, néha nem. Ez okozta, hogy többeknek nem működött a link.
A beszélgetés szövegét most a fotopost.hu-ra is feltettük. Letölthető az alábbi helyről:
http://www.fotopost.hu/upload/fotopost/veszp_beszelgetes.rtf
KI (problémamegoldó)
A második link nekem sem nyílik meg... http://photolumen.hu/images/veszp_beszelgetes.rtf
Kedves Anonymous!
Én tökéletesen meg tudom nyitni a szöveget, ezért nem tudom orvosolni a problémát. Ha nem boldogulsz, javaslom, h. küldj egy mail-t az info@fotopost.hu címre és mellékelem a szöveget.
Jó olvasást! BV
(Jokesz második linkje nem nyílik, ill. a szöveg olvashatatlan. Javítanátok? Kösz!)
Nem Gulyással kell vitatkozni, meg kell tudni védeni a korábban leírt állításokat MINDENKI előtt!!
Na jó. Hogy ne kelljen megkérdezni: igen, olvastam, de nincs mire válaszolni, mert a „szubjektív dokumentarizmusban” már éppen az nem érdekel, amit Gulyás annak gondol, személyeskedésében meg annyira gagyi, hogy nincs szívem megríkatni. Mindenesetre érdekes, hogy azt gondolja, ezt a stílust megengedheti magának.
Viszont köszönöm a reklámot, és annak is örülök, hogy e a nívós szájton végre orvosomra találtam. Gulyás doktor szerint a kórisme: „…próbált újra szervezkedni is. Többnyire bírálni, vitatkozni akart folyton, munka helyett, de ezzel nem igazán ért el sikereket.” Igaz, hogy az első komolyabb forrásértékű tanulmányt a dokumentarizmus témájában is ilyen „sikertelen szervezkedés” során publikáltuk Magyarországon egy félszamizdat újságban kb. negyedszázada, amit aztán a Műcsarnok is újra kiadott 1999-ben (Klaus Honnef: Mitől művész egy dokumentumfotós? Gondolatok az exponáló és az exponált kép kapcsolatáról, Dokumentum 4, 1982.).
A folytatás is egy abszolút sikertelen szervezkedés volt, melynek során vagy kéttucatnyi elméleti szakember írt a kortárs jelenségekről, vizualitásról, és amely már kiadása pillanatában hiánycikké vált. Nesztek, legyen kicsit értelmesebb olvasnivalótok is két gulyási „gondolat” között:
Dokumentum 5 (teljes háttéranyag):
http://www.exsymposion.hu/lapszam/22
Sikertelen szervezkedésként sikerült pl. Gulyás Miklós szubjektív dokumentarizmus történetét is megjelentetni a Dokumentum 6 tanulmányai között (igaz, ezt elkúrtam, nem kérdeztem meg tőle, van-e művészettörténészi végzettsége, ha már önmagát is ilyen szépen elhelyezte benne, és még fizettünk is érte...). Mindezt persze csak azért, hogy elérhető legyen, hátha egyszer valakinek vitatkozni lesz kedve róla. Ez persze nem én leszek, mert vitatkozni meg végképp nem Gulyással szoktam. (Igaz, ő már azt is „vitának” gondolja, ha valaki beszélget vele.) Mivel a fenti példa szerint arra sem emlékszik, mit „mondogat” neki az ember, ezért idelinkelem a Dokumentum 6-ban közölt teljes kerekasztal-beszélgetés anyagát, amire még mindig előszeretettel hivatkozik. (Azért érdekes így öt év után visszaolvasni:) Az én feladatom akkor a fórum megteremtésén túl főleg a szóval tartás, és a folyamatos kérdezés volt. A válaszok meg olyanok, amilyenek… (JA)
Dokk és Dokumentum (Veszprém, 2003):
http://photolumen.hu/images/veszp_beszelgetes.rtf
ps: Hajast meg talán nem kéne ezen a színvonalon „értelmezni”, felesleges.
Hozzászólás