Fotóhónap van, izzik a levegő, mindenki a fotóról beszél. Neves honi és külföldi alkotók kiállításai nyílnak napról napra, szinte már követhetetlen kit, mikor, hol láthatunk a városban. A kereskedelmi televízió- és rádiócsatornák fényképészeti műsorokkal jelentkeznek, egy-egy megnyitó helszínéről élőben tudósítanak; de az egész országos sajtó, a fotóművészeti- és technikai szaklapok, a fotóblogok is alig győzik naponta kritikákkal, ajánlókkal szolgálni az olvasóközönséget. A kulturális miniszter külön TV-nyilatkozatban hívta fel a figyelmet erre a különeges és nagyszabású eseményre. A Fotográfiai Múzeum eddig rejtve őrzött kincsei, ritkaságai mind megtekinthetők a “Kulturális Év” keretében létesített “Nagy Kiállítótér” fotógalériáiban. A Szémpművészeti Múzeum a jövő héten programot indít “A Magyar Fotográfia Nagyjai” címmel, melyre itthoni és fontos külföldi gyűjteményekből állítja össze kronologikus tematikájú történeti anyagát. A Mai Manó Ház szakmai programsorozattal és kortárs kiállításokkal kapcsolódik a Fotóhónap fonalába. A lakosság mint kultúrfogyasztó viselkedésén is változások érezhetők: a kiállításokra látogató, soha nem látott méretű közönség köreiben megugrott a vásárlási kedv a fényképészeti termékek és szolgáltatások piacán, a könyvesboltokban soha nem látott tempóban fogynak az albumok. Már moziba, vagy színházba sem tudunk úgy elmenni, hogy az accueil-ben ne fogadna bennünket valamilyen fényképészeti tárlat. Vége a mozgókép egyeduralmának. Budapesten most mindenki fotózni szeretne - idős és fiatal, nő és férfi, értelmiségi és szakmunkás egyaránt. Változik a helyzet az oktatás terén is. Az általános iskolában fotótechnikai és történeti alapok kerülnek a tantervbe, így a diákok már egész fiatalon ráismerhetnek: Kertész és Moholy-Nagy a fotó terén olyan jelentőségű hazánk és a világ számára, mint Kodály és Bartók a zenében. A fotóművészeti iskolákba való sokszorozódott túljelentkezés miatt a tárca továbbá úgy döntött, hogy ezeken a szakokon növeli a hallgatók létszámát, illetve indítványozza egy új ösztöndíjrendszer létrehozását is, melyben a hallgatók nagy része anyagi, illetve külföldi tanulmányi lehetőségekhez juthat. Élénkül a műtárgypiac is. A kereskedelmi fotógalériák hétről hétre rekordleütésekről számolnak be – két hete nincs olyan árverés, ahol ne kelne el a teljes kínálat. Külföldi gyűjtők és kurátorok elégedetten, tömött batyuval térnek haza fővárosunkból, és magukkal viszik a jó hírt: a Magyar Fotóművészeti Forradalom hírét. Elhangzott: Rajcsányi Artúr kiállításának megnyitóján, 2008. november 14-én.

Az én érdeklődésemet mindenképp felkeltette ez a kis kedvcsináló. Amint lesz egy kis időm meglátogatom a fővárosunkhoz közel fekvő, német ajkú metropolban a kiállítást. Élménybeszámolót készítek, amennyiben lesz rá igény.