Kedves Klára, örömmel olvastam válaszodat és szívől gratulálok munkátokhoz! "A szakmának lobbiznia kéne ezerrel" - írod, így is van, ehhez már csak valódi SZAKMA kellene, megszállott lúzerek ill. karrierista dilettánsok helyett...
üdv-miltényi

Kedves Tibor (és mások, akiket érdekel)!

Éppen tegnap érkeztem haza Békés megyéből, ahol csuda kincseket láttam és találtam múzeumokban, levéltárakban. Ugyanis a Magyar Fotótörténeti Társaság éppen azon munkálkodik, hogy legalább lajstromozzuk a lappangó értékeket. Én is ebben az ügyben töltöttem el 3 napot Mondjuk, társadalmi munkában folyik a feltárás, és a tagok lelkesedésén múlik az ügy, de ez Magyarországon nem szokott ártani a jó kezdeményezéseknek. Remélhetőleg nem túl sokára látható is lesz a feltáró munka eredménye valamilyen formában. Egyébként az elmúlt 15-20 évben nálunk is óriási előrelépés történt a fotográfiák mentésében és feldolgozásában (lett fotómúzeum, a nemzeti múzeum is pédamutató stb.). Még olyan egyébként napi, kereskedelmi munkát végző cégnél is, mint az MTI, nagy eredményeket értek el. Világszínvonaló az archív raktáruk, remek a feldolgozó munka, számos kiadványuk van, pedig az MTI nem tudományos intézmény.
Azon rengeteg múlik, hogy ahol a pénzeket osztják, felismerik-e, hogy a régi fotók mentése és feldolgozása mennyire sürgős és fontos. A szakmának lobbiznia kellene ezerrel.

Szarka Klára

Véleményem szerint is a hazai közgyüjtemények - múzeumok, helytörténeti gyüjtemények, régi könyvtárak, iskolák stb. - felbecsülhetetlen értékű fotográfiai relikviákat, kincseket rejtenek országszerte. Csak az a gond, hogy roppant kevesen érzik kötelességüknek, személyes ügyüknek, hogy ezeket a gyöngyszemeket felkutassák és publikálják. Minden tiszteletem azoké, akik e téren munkálkodnak (különös tekintettel arra, hogy a fotó múlékony technika: ha egy értékes papírkép vagy negatív ma még megmenthető lenne, egyátalán nem biztos, hogy tíz év múlva is az lesz). Ha pedig eltűnik a múltunk, akkor eltűnünk mi is szép lassan. Firenze megmarad, mi viszont elfelejtjük önmagunkat.