Mint négy vektor, melyek egy pontból indulva, egymásra merőlegesen négy irányba tartanak – így jellemezhető a dán fotósok egymáshoz való viszonya. A legkellemesebb a két kiállításban a művészek kiválasztása: egy-egy évszázados hagyományokkal bíró képtípust (portré és tájkép) járnak körül, szintén eltérő irányba. Tiszta, biztos koncepció – merészségét az magyarázza, hogy a művészek sem „akárkik” a kortárs fotográfiában; számos díjjal elismert alkotók.

Teljes cikk