Betegség, halál...milyen ismerős történetek ezek nekem. Honnan is?
Üdv-miltényi

Isten mentsen meg minden tehetséges és tisztességes embert bármilyen pozíciótól!!!Vagy belebetegszik, vagy belehal a dilettáns gyűlölködők által fenntartott politikai klímába.Nézzétek meg micsoda ámokfutó zombik lettek a húsz évvel ezelőtti rendszerváltó fiatalok mára.

Ha, ahogy Johhny álítja, Magyarországon tényleg létezne ma száz progresszív-szabadelvű értelmiségi, az nem is lenne egy olyan rossz arány. Akkor már csak az kéne, hogy a fele legalább ezeknek döntési pozícióba is kerülhessen, mert jelenleg karrierista gazembereken, politikai szédelgőkön és dilettáns pszichopatákon kívül nem sok mindenki leledzik a vezető posztokon. Ettől aztán pont az van, amit leírt.

Az írás korrekt, jól felépített, tartalmas. Egyetlen mondatát komentálnám csupán:"A nyugati kultúrákban a 68-as vívmányokhoz képest konzervatív visszarendeződés van folyamatban, s ez nálunk is megfigyelhető a maga hibrid jellegében."
Hogy a nyugati kultúrák a 68-as nemzedéki szabadságeszményekhez képest - melyek kellően homályosan és artikulálatlanul voltak megfogalmazva ahhoz. hogy bárki bármit értsen alattuk egyéni tetszése szerint - a kozervatív visszarendeződés útjára léptek, az valószínüleg abból következhet, hogy az akkori lázadók mára megállapodott családapák-nagyapák lettek. (Mick Jagger nyilatkozta, hogy semmiképp sem engedné a lányát egy olyan pofátlan és felelőtlen fickóval járni, amilyen ő maga volt annak idején...) Mindazonáltal a működő demokráciák közegében nem annyira félelmetes ez a jelenség, inkább csak abban a tekintetben, hogy a mostani huszonévesek nem nagyon gondolnak semmit a világról - még mindig a nagyapók a kreatívabbak és a nonkomformabbak. Ez tényleg elgondolkodtató...
Más a leányzó fekvése a katasztrófikus kelet európai újdemokráciákban. Konkrétan: a permanens magyar tragédia, vagyis a tehetségtelenség reakciós diktatúrájának örök rémálma mitsem változott a rendszerváltással, a jobb és baloldali kormányok regnálásától teljesen függetlenül. Itt tehát nem rendeződött vissza semmi, mert soha nem is volt/lett a szabadság komolyan vehető állítmány - kivéve a 60-70-80-as évek underground művészértelmiségénél, mely fénykorában sem érte el az ezer főt, mára pedig számuk száz körülire csökkent. A huszonévesek ma, igazodva a nyugati trendekhez, közömbösebbek és komformistábbak, mint valaha bármelyik hasonszőrű nemzedék, úgy-hogy, itt nem konzervatív fordulat van, hanem lomha és ostoba tekintélyelvű permanencia - a szélesnéptömegek által támogatva...
Krisztus végső ideje - melyet tanítványai életidejére jósolt - imáron kétezer éve tart, a mi háztáji apokalipszisünknek is van még tán száz éve, gondolom ha nagyon optimista hangulatban vagyok éppen.