Bejelentkezés
FOTOPOST.HU

FOTO
POST

fotóművészet

Info

FOTOPOST.HU
/kritika/kodgepek-kedely-lathataran

Ködgépek a kedély láthatárán | Fotopost.hu

Fotók és szövegek | fotóművészet, fotókritika, képelemzés

Legújabb twittek

Keresés
Fotopost.huFotók és szövegek

Ködgépek a kedély láthatárán

Dunaújvárosi Fotóbiennále 2009 - I. rész

Cséka György2009.06.03.

Hadd mondjam azt, nagyon felületesen és általánosan: vannak gondok akörül, hogyan beszélhetünk fotográfiákról, érdemes-e beszélni, vannak-e érvényes szavaink hozzá, esetleg érveink, és kinek beszélünk [most konkrétan a magyar színtérre értve, de akár globálisan is]. Vannak gondok akörül, mi a fotográfia, mi a fotóművészet, mitől jó egy fotó, mitől nem, mitől művészet, mitől nem az.

 

© Tehnica Schweiz

 

Nekünk Árl kell!

Vagyis olyan fotófeszt, ami nem a fővárosban van és szép és jó és nemzetközi is, és ott van mindenki, aki számít, meg a tömegek, és beszélnek róla és fontos és jó buli.

A város adott. Szép zöld, finom, illatos, érdekes, szerethető, Sztálin nevét viselte, van sok gyönyörű ipari izé, jó sok nagy területen és fantasztikus a kilátás a Dunára, sőt, lélegzetelállító. Nemcsak kiállítani jó, fotózni is a hely. Van persze kis kompromissz', nem főváros ugyan, de azért közel van. De mindent nem lehet.

A biennále adott, ez már a második, az elsőt nem láttam, de feltételezem, hogy ez egyre jobb. És hadd vessem minden alább mondandó kritikai megjegyzésem elé már most in medias res, hogy megítélésem szerint, egészében ez egy egyenletes színvonalú, erős, jól összerakott, friss és reprezentatív biennále volt. Persze, nem Árl. Azaz: nem nagyon hiszem, hogy sokan látták volna, hisz a fotográfia művészetként való kanonizálódása még gyerekcipőben jár Magyarországon. A múzeumipar még kevéssé „mozdult” rá a fotográfiára, kevéssé lehet tömegeket mozgósítani akárcsak a fővárosban is erre, legyen bár komoly anyagi háttér és marketing a dolog mögött [nota bene! a DFB mögött nincs ilyesmi, sajnos].

Kíváncsi lennék pl. a Ruff-kiállítás statisztikájára, hányan látták a Műcsarnokban, vagy akár a Lélek és testet a Szépművészetiben, összevetve mondjuk az MNG Munkácsy, vagy a Szépművészeti Monet és barátai kiállításának nézőszámaival.

Külön hendikep, hogy Magyarország, minden erőfeszítés ellenére, továbbra is BP-központú vízfej némileg. Így, ha a fővárosban nehéz bevinni a fotográfiára, pláne a kortársra a befogadót [hányan nézték vajon meg a Vintage Galériában, az amúgy már „névvel”, életművel és komoly recepcióval rendelkező kortárs művész, Szabó Dezső kiállítását, vagy hányan fogják Eperjesi Ágnesét?], „vidéken” még nehezebb, legyen az a vidék akár egy órányi vonat/busz-útra a fővárostól. Szóval: fiatal, magyar kortárs fotó vidéken: bizonyos értelemben ön-knockout. Nem lehet jól kijönni belőle.

Már ha egy kiállítás szakmai színvonalát egyenes arányban a befogadó/néző mennyisége garantálja. Szerintem a magyar fotóművészetben ilyen helyzet egy ideig biztos nem fog adódni. Bár jó lenne, ha tévednék. De persze a fent vázoltak ellenkezője sem biztos/törvényszerű/igaz: kevés néző = zsír színvonal.

Szóval, hogy lekerekítsem ezt a sztorit: a magyar Árl nekem most ilyen: fotófeszt, ami nem a fővárosban van, de jó, erős, nem nemzetközi, és még sincs/ nincs ott mindenki, aki számít, se a tömegek, és alig beszélnek róla, és így kevésbé fontosnak tűnik, noha fontos, és helyenként kicsi, de jó buli.

Én személy szerint azt szeretném, ha pont olyan lenne, mint Árl vagy Łódź [ezt nem tom' kiejteni]. És pont Dunaújvároson, mert Ő [és Ön] megérdemli, mert jó hely, az Úrnak kedves. Tiszta, száraz érzés ott lenni. Hogy mi kellene ehhez, azt most nem írom le, mert hosszú, részben szakmai, részben politikai, részben anyám tyúkja tudja, milyen kérdés.

Mi van a falon?

Volt a biennálén május 16-án egy professönöl déj a fenti címmel, ahol nem tudtuk meg a választ. Röviden és „szárazan” csak annyit mondanék, hogy tök mindegy, mi miatt, de nem nagyon derült ki a beszélgetés résztvevőinek a falalakon lógó izéket illető véleménye, és az sem, hogy a biennále díjazottjai miért is kapták meg a díjaikat. Ez szerintem elég különös, és nem túl egészséges, de nem egyedi eset, inkább szimptomatikus.

Hadd mondjam azt, nagyon felületesen és általánosan: vannak gondok akörül, hogyan beszélhetünk fotográfiákról, érdemes-e beszélni, vannak-e érvényes szavaink hozzá, esetleg érveink, és kinek beszélünk [most konkrétan a magyar színtérre értve, de akár globálisan is]. Vannak gondok akörül, mi a fotográfia, mi a fotóművészet, mitől jó egy fotó, mitől nem, mitől művészet, mitől nem az. Az a baj, hogy alig valaki akar belevágni a húrok/problémák pengetésibe, sebek felnyitásaiba, amúgy szakmai szikével. Személyeskedés, vélt vagy valós, egyéni vagy csoportérdekek erős szemmel tartását úgyszólván mellőzve stb.

Számomra értelemszerű lett volna, ha minden különösebb fakszni nélkül, valaki/mindenki/akárki elmondta volna, neki személy szerint ez és ez a benyomása és neki ez és ez tetszett, szakadjon bár rá a plafon és orroljon bár meg rá a fotós üknagyapja is. Mert az érv, amiért ilyesmit nem hallottunk, az többnyire az volt, hogy túl nagy az anyag, az egészről, mindenkiről nem lehet, mindenkit végigelemezni sok.

Amúgy igen. Én sem fogok végigelemezni mindent. De igyekszem majd elmondani, amit megtehetek, amit lehet, mit gondolok egyes dolgokról, tetszett-e valami és miért. Vagy elmondom a kétségeimet, kérdőjeleket teszek ki, netalán bevallom, hogy nem értek valamit, mert hülye vagyok, mint a satu. Mert feltételezem, hogy van, akit ez érdekel, van közönség. A professönöl déjen is volt, kissé csalódott. Az azért valóban különös, hogy díjak osztatnak indoklás nélkül. Miért Krajnik, miért nem Fátyol mondjuk? Miért a szakma bátortalansága vagy nem tudom, mije, ha ítéletet kellene mondani, értékelni fész tu fész?

Szóval engem az érdekelne, mint nézőt, hogy leül lazán pár fotóban utazó szakférfiú és szaknő, és elkezdi az egyik. Hogy neki márpedig bejön ez a cucc itt, mert ezért és ezért, amaz meg piszokul nem jön be, mert. És Párizsban azt látta, de Prágában meg ezt, és hiába nyomatja neki London, hogy ez jó, nem érti, és szerinte vannak nagyszerű magyar kortárs fotósok, és felsorol pár nevet és indokol, mire gondol. És így menne tovább a pompás beszélgetés. És lehetne utalni hazai és/vagy külföldi szakférfiúk szakcikkeire, hogy de ő itt azt állítja, de lám, a falakon meg más van, de mégiscsak jó, mert működik, és miért működik.

És ekkor a közönség örvendezne és hejehujázna és elkezdené érteni, mi van a falakon, mert elmagyaráznák kicsit neki, mert véleményeket hallana és a vélemények mögött emberek állnának stb.

A dolog

Hadd carpenterezzelek meg kicsit, drága olvasó a fotográfiai dologról. Véleményem szerint erős, színvonalas anyagot sikerült összehozni, válogatni, vállaltan kicsit körvonal nélküli, kb. frísztájl módon [ami nem baj, tény]. Azaz a cél egy mai magyar kortárs fotográfiai körkép megalkotása volt, minden különösebb előzetes koncepció, felosztás, tematika nélküli elrendezésben [vö. a más koncepciójú mostani Prágai Biennále 4 „témája” köré csoportosított kiállításokat]. Cél volt a nagyobb, egységes anyagok kipakolása, azaz lehetőség volt egy-egy alkotó teljes vagy majdnem teljes sorozatának bemutatására, így az alkotó behatóbb megismerésére.

Szerintem, picit sok lett. Több szempontból is. A legtöbb sorozat kicsit hosszú volt, és nem főleg fizikai értelemben, keményebb szelekciót, szigort elviseltek volna még az erősebb anyagok is. Helyszíneket tekintve is volt kompromisszum, voltak helyek, ahol nem lett volna szabad kiállítani. De ez koncepcionális kérdés. Értem persze az e mögött álló érveket, de nem osztom.

Mert elég nehézkes útnak látom, hogy kocsmákon, kávézókon, gimnáziumon keresztül juttassuk el a műveket a befogadóhoz, olyasmi meggondolásból, misszióból kiindulva, hogy ezen helyszíneken olyan befogadókhoz juthat el a mű, amilyenekhez egyébként nem, mert történetesen a befogadó nem jár kiállításokra, nem érdekli a kortárs és semmilyen művészet stb.

Szerintem nem az a gond, hogy a kortárs művészet/fotó kvázi el van zárva a nagyközönség elől a múzeumokba, galériákba, és elég annyit tenni, hogy nyitunk és berakjuk a műveket a nagybecsű életterekbe. Ad absurdum, abból sem következne semmi, ha a sarki közértben, kávézóban Stockhausent vagy Kurtágot kezdenénk nyomatni hirtelen, vagy ha ugyaneme helyeken részletekben felolvasnám a Súlyszivárványt. A gond [vagyis a kortárs művészet eljuttatása a befogadóhoz] nem topográfiai, hanem hermeneutikai. Tök mindegy, hol van a mű, sajnos magyarázat, értelmezés kell hozzá, tálalás.

További érv, hogy ilyen helyeken nincs mód a profi installálásra, világítására stb., így adott kép információinak lehet, hogy csak a fele jut el a befogadóhoz, tehát nem a kép, a mű, hanem valami más. Az ilyen „veszteség” a műveknek a befogadóhoz való eljuttatásában: megengedhetetlen.

Számomra a következő megoldás kínálkozna: kiállítások nagyjából csak professzionális/abb helyszíneken [vagy helyspecifikus művek/installálás vagy több magyarázat, jobb tálalás], erősebb szelekció és valamilyen elvek/témák/elgondolások szerint való rendezés, csoportosítás [körvonalak itt is voltak persze, helyszínekre bontva: doku szekció, kísérletibb művek stb., ez oké, csak tán kevés]. Azaz: bátrabb és határozottabb körvonalú rendezés, kurátori szemlélet. Kevesebb anyag, határozottabb arcél megkönnyíti a befogadó dolgát.

Az nem baj, ha valaki kimarad. Mindig kimarad valaki, mert nincs egyetemes és objektív ítélet, ízlés. Továbbá tökéletes kurátori elképzelés sincs, minden és mindenki támadható/bírálható/kritizálható valamilyen szakmai(!) szempontból, perspektívából, érvrendszerből, de ezt vállalni kell.

Megoldás a közönség megszólítására: professönöl déj mellett közönségnap beiktatása lehetne esetleg, miképp azt már több múzeum csinálja, kiállításnézés a művészek vezetésével, magyarázataival stb.

Dunaújvárosi Fotóbiennále 2009

2009.04.25 - 2009.05.31.

[folyt.köv. II. rész]

 

Hozzászólások az íráshoz (eddig 2 hozzászólás érkezett)

Hírek

Essl Award CEE 2009

2009.07.03.

A Magyar Fotográfiai Múzeum könyvbemutatója

2009. július 9. csütörtök, 18 óra

2009.07.01.
további hírek>>>

Kiállítások

Széljegyzet

Koronczi Endre kiállítása

2009.07.08. - 2009.07.31.

Megfigyelések/Observations

Kerekes Gábor fotográfus kiállítása

2009.07.06. - 2009.08.30.

Tárgyak gyüjteménye

Shandor Hassan kiállítása

2009.07.04. - 2009.08.10.
további kiállítások>>>

Pályázatok

„Képzelj el egy új világot”

az Európai Bizottság fotópályázata

Határidő: 2009.08.31.
további pályázatok>>>

Fórum

  • Belül nincs semmi

    Barta Eszternek: A hozzászólás középső részében felsejlik egy …

    krajnik2009.07.03. 00:50
  • Belül nincs semmi

    Igen. Kosz. Ujra és ujra elolvastam a Szerzök irasat …

    Barta 2009.06.30. 23:18
  • Belül nincs semmi

    Barta Eszternek: Természetesen T.P. attitűdjét 21. századinak is fel …

    krajnik2009.06.29. 23:15
további fórumtémák>>>