A Noorderlicht Fesztivált idén szeptember 6. és október 4. között tartották a holland Groningenben. A sorban tizenhatodik fesztivál szervezői új kezdeményezésként öt vendégkurátort is felkértek arra, hogy személyes vízióik alapján berendezzék a kiállítótereket.
A Noorderlicht Alapítvány saját bevallása szerint szenvedélyes, dinamikus és nemzetköziségre törekszik. A fesztivál célja, hogy a dokumentarizmuson alapuló, de annak műfaji jellegzetességein gyakran túllépő fotográfiát ötletesen, a társadalmi elkötelezettséget szem előtt tartva mutassa be. A szervezők idén ősszel feszültséggel töltötték meg a várost – a téma a (sokszor láthatatlan) konfliktus volt. Több helyszínen zajlott a fesztivál, a legtöbb munkát a több mint 500 m2-es Aa-kerk-ben mutatták be. A főkurátor, Wim Melis mellett Stuart Franklin, Lauren Heinz, Simon Njami, Marc Prüst és Bas Vroege válogatott anyagaival, a Noorderlich PhotoLab műhelyének bemutatójával és Teun Voeten háborús felvételeivel szembesülhettek a látogatók.
Stuart Franklin (GB, 1956): Point of No Return (Ahonnan nincs visszaút)
Stuart Franklin, a Magnum korábbi elnöke szolgáltatta a legnagyobb hírverést az idei fesztiválnak. A Point of No Return c. anyaga összeállításához egyenesen Gázába utazott, hogy személyesen találkozzon azokkal a palesztin riporterekkel, akik az év eleji, 22 napos izraeli megszállás ideje alatt dokumentálták a gázai eseményeket. Mivel a nemzetközi sajtót kizárták, a fotósok magukra maradtak a feladattal. Franklint a palesztinok kitartása és az ellenük irányuló túlzott erőszak miatt érzett düh mellett a fotósok elkötelezettsége ragadta meg.
Az AP csak úgy adta beleegyezését a választott képek kiállításához, ha nem valamely politikai nézőpont alátámasztására használják fel azokat. Azonban a Franklin által írt kiegészítő szöveg felháborította az ügynökséget, ami emiatt visszavonta volna fotóit és jogi lépésekkel fenyegetőzött. Végül a szöveg cenzúrázásra került, így sem a megnyitón, sem azt követően nem hangzott el. (Az AP sajtóanyaga és Franklin szövege )
A megvalósult kiállításon végül fehér blokkokból felépített szerkezet magasodott az Aa-kerk templom közepén, erre ragasztották fel a fotókat. A békéhez szokott szem számára a képek felfogása többlépcsős, ami növeli az elvárt sokkhatást: a fények először gyönyörűek, a következő momentumban részei a gyilkos tűznek. A vörös először szín, utána vér. A csukott szemű gyermek először gyengédséget ébreszt, csak utána halott.
Kiállítók: Mohammed Saber, Mahmoud Hams, Mohammed Baba, Abid Katib, Said Katib, Hatem Moussa, Ashraf Amra, Eyad Baba, Khalil Hamra, Fadi Adwan és Ali Ali.
Lauren Heinz: Closing In (Közelítés)
A fiatal Heinz először felelt egyedüli kurátorként egy kiállításért. Ezúttal arra keresett bizonyítékot, hogy a klasszikus dokumentarista fotó nem feltétlenül eredményez a nézőben tiszta képet. Az érzelmi töltés rendkívül erős, a művészek lendülete, meggyőződése, szenvedélye és dühe átüt a fotókon. Heinz egyik választottjának, Adam Pattersonnak köszönhetjük a fesztivál plakátját is.
A brixtoni bandatagok és a caracasi favellák mindennapjai, az illegális bevándorlók kérdésének bemutatása hasonló hozzáállást mutat, amit Heinz így fogalmaz meg: "Rájöttem, hogy a fotográfusok elég hasonlóan viszonyultak a munkájukhoz, személyiségük tükrözte a képeiket. Ez az ipar túl gyakran szól arról, hogyan kell különböző személyiségekkel bánni, hogy melyik fotóssal nehéz együttműködni, és melyiküket érdeklik jobban a részletek a fotóalanynál. A Closing In hat fotográfusa pont ellentétes megközelítést képvisel. Nagyon messze állnak attól, hogy túlságosan befelé forduljanak vagy mániákusan magukkal legyenek elfoglalva. Minden másodpercben a fotóalanyukat figyelik, a történetmesélés mellett mindvégig megtartják a személyes kötődést."
A személyes érintettség anélkül ad intimitást a történeteknek, hogy azok túlságosan önelemzőek lennének. A fotográfusok különböző erőszakkal terhes közegekben merültek el: Patterson személyes kapcsolatot épített ki dél-London egyik bandatagjával, Basoli a caracasi favellák alany-tárgy viszonyait figyelte meg, Forsell palesztin körutazásán készített interjúkat és fotókat, Kurtis illegális bevándorlókkal dolgozott együtt, Delbrouck Kuba szépítetlen, őszinte oldalán járt, Liu pedig Kínában kutatott az elveszett után.
Kiállítók: Lurdes R. Basoli (ES), Vincent Delbrouck (BE), Linda Forsell (SE), Seba Kurtis (AR), Wayne Liu (US) és Adam Patterson (GB).
Simon Njami (CH, 1962): Ordinary Pain (Mindennapi fájdalom)
Ami vizuálisan nem vonzó, alig van jelen a világsajtóban, ahol nincs idő az elemzésre – állítja Njami, a Revue Noir alapítója. Képein – melyek egy rozsdás rácsalagút falára kerültek fel – az emberi méltóság és túlélési ösztön mutatja meg magát olyan körülmények között, ahol számos ok lenne a feladásra. A döntések súlya, a külső és a belső párhuzamai, a haladás szükségességének felismerése, a szorongással vegyes bizakodás jelenik meg a fotókon, amik felvillantják nekünk azt, ami kimaradt a hírekből Kubával, az afrikai menekülttáborokkal, Tibettel és Sowetoval kapcsolatban.
Kiállítók: Jodi Bieber (ZA), Marie-Ange Bordas (FR/BR), Viviane Dalles (FR), David Damoison (MQ), Anabel Guerrero (VE), Laurence Leblanc (FR), Mwanzo Lawrence Millinga (TZ), Aida Muluneh (ET), Andrew Tshabangu (ZA).
Mark Prüst (NL, 1975): Lost (Elvesztek)
A szabadúszó kurátor Prüst a francia Agence VU' fotóügynökség gyűjteményéből válogatott. A társadalmi kirekesztettség problémáját vette górcső alá – oda mutat, ahová nem szívesen nézünk. A sorozatokon asszimilálódással, elfogadtatással vagy önpusztítással élnek a társadalmi elvárásokkal küzdők: prostituáltak, transzvesztiták, drogfüggők és öncsonkítók. Képein félelmeink megelevenedett alternatíváit, a függés elemeit mutatja fel, mindezt úgy, hogy a brutalitás helyett az érzékeny alaposságra teszi a hangsúlyt.
Kiállítók: Massimo Berruti (IT), Lorenzo Castore (IT), Michael Grieve (GB), Pieter ten Hoopen (SE), Arja Hyytiäinen (FR/DE) és Kosuke Okahara (FR).
Bas Vroege (NL, 1958): Multivocal Histories (Többértelmű történetek//Többszólamú históriák)
Szerteágazó témák jelennek meg Vroege, a Paradox igazgatója anyagában, a fókusz mégis a történetmesélés módjainak sokszínűségén van. Vroege a slow journalism, a posztmodern vizuális történetírás példáiból válogatott. A fotográfusok éveken keresztül dolgoztak egy-egy projekten művészként, kutatóként, szerkesztőként, és egyben kurátorként, saját képeik mellett mások anyagait is felhasználták. A végeredmény egy műfaji és szerephatárokat átlépő, a fesztivál többi kiállításához képest távolságtartó jellemzéskísérlet a narratíva természetéről.
Kiállítók: Taco Hidde Bakker (NL), Wouter den Bakker (NL), Vojta Dukát (CZ/NL), Julian Germain (GB), Stephen Bell/Stanley Greene (GB/US), Tim Hetherington (US), Jian Jiang (CN), Anastasia Khoroshilova (DE), Susan Meiselas (US), Florian Schwarz (DE), Andrea Stultiens (NL) és Ales Vasicek (CZ).
Wim Melis (NL, 1969): War Machines (Háborús fegyverek), Pursuit of Happiness (A boldogság nyomában)
A Noorderlicht kurátora, Wim Melis maga is két anyagot állított ki a fesztiválon. A War Machines olyan katonai gépeket és fegyvereket mutatott be, amelyek ma a civil tér részét képezik, az utcákon, kiállításokon, játékok részeiként is találkozhatunk velük. A kiállítás felvillantotta a fegyverek eszközlétének állapotait: a háborús fotók bizonyították a tárgyak aktív múltját, megjennek használaton kívül, játékokat inspirálnak, majd elképzelt tájak elemeivé válnak. A hozzájuk tapadó életveszély érzete halványul, egyre fiktívebb lesz.
Kiállítók: Robert Hirsch (US), Gabriel Jones (CA), Shunkichi Kikuchi (Magnum) (JP), Simon Norfolk (GB), Simon Roberts (GB), Paul Shambroom (US), P.W. Voigt (DE) és Yosuke Yamahata (Magnum)(JP).
Melis másik, a Pursuit of Happiness címet viselő válogatásához 70 képet használt fel, majdnem ugyanennyi alkotótól. Könnyen befogadható, sokszínű, végtelennek tűnő anyagot válogatott össze, hogy pillanatképeket ragadjon ki a mindennapok kereséséből és harcaiból. A fotókat látva a katarzis könnyen és azonnal jön – a képek szereplőiben mindenki saját élete mozzanataira ismer rá.
A fesztiválról bővebben a hivatalos honlapon: http://www.noorderlicht.com/
Hozzászólások az íráshoz (eddig 0 hozzászólás érkezett)