2000-ben elvittem négy éves unokaöcsémet a Mai Manó Házba, s aznap este a következőt írtam a naplómba: „Határozott szándékkal vittem Benedeket a ManóHázba. Azt akarom, hogy ne legyenek olyan előítéletei, hogy egy fotó csak síkbeli lehet; azt akartam, hogy lássa Telek Balázs kúppalást alakú, camera obscurával készült fényképeit. (Bár sejtem, hogy így elveszem tőle a későbbi felismerés varázslatát.) Egy egész délutánt töltöttünk a Házban, mindent aprólékosan megnéztünk. Vacsora közben Benedek – anyukája kérdésére, hogy mit láttunk a kiállításon – gondolkodás nélkül válaszolt: »egy bácsi fenekét«. Nincs előítélete.”
Azt hiszem, ez volt az első személyes élményem, közvetlen találkozásom, egy térben létezésem Telek Balázs fotóival. Munkásságát azóta is nyomon követem, s most igazi öröm, hogy fényképeit könyvbe rendezve is látni lehet.
A kiadvány címe – Anamorph –: visszaváltozás. Visszaváltozás torzból „helyessé”, szokatlanból megszokottá, síkbeliből térbelivé vagy éppen fordítva. Ide-oda utazás a fenti kategóriák között a néző mozgása által vagy egyszerű segédeszközök közbeiktatásával. Sőt, egyes képek esetében – a könyv formai kialakítása révén – a lapok megfelelő helyzetbe hozásával. A többségében fekete-fehér képek egy része camera obscurával készült, s mivel a művész neve mára összeforrt ezzel az eszközzel, érdemes elidőzni egy kicsit ennél a pontnál.
Telek Balázs 1994-ben az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola rajz–vizuális kommunikáció szakos hallgatójaként, Lugosi Lugo László ösztönzésére kezdett camera obscurával fényképeket készíteni. A technikából fakadó eszköztelenség teret adott a kreativitásnak, és Telek a kezdeti sikertelenség* hatására különféle kamerák építésébe fogott. Kísérletezett többek között a téglatestforma elhagyásával és speciális alakú kamerák kialakításával (zongorakamera), a képfelfogó felület térbelivé alakításával (kúpkamera, gömbkamera), többlyukú camera obscurával, egy tengely körül körbefordulni képes kamerával. S eközben képeket alkotott: függőlegesen illetve vízszintesen körbefényképezte a környezetét, létrehozva azok vertikális illetve horizontális panorámaképét; háromdimenziós felületekre képezte le a háromdimenziós valóságot, majd a képet síkba terítette, s ezzel egy más logikai közegbe helyezte át a fotókat, amik itt, ebben az új szabályrendszerben nonfiguratív képekké lettek, értelmetlenné, torzzá, váltak, alkalmanként formai játéknak tűntek.
Máskor visszaállította a fotók térbeliségét az installálás során, s ebben az esetben aktivitásra késztette a nézőt: ugyanis a keletkező látvány csak a „camera obscura szemszögéből nézve”, azaz csupán egyetlen pontból tűnik helyesnek, s a kép nézőjének – folyamatos mozgással – kell megkeresnie ezt a pontot. Itt tennék egy rövid kitérőt a „helyes”, „értelmes”, „torz” kifejezésekkel kapcsolatban.
A Telek által kialakított kép, illetve a fényérzékeny felületen megjelenő és arra leképezett látvány természetesen helyes, érvényes és értelmes, geometriailag is. Az utóbbi szempontból azonban csupán addig, amíg ugyanabban a rendszerben (= ugyanolyan formában) nézzük, mint amelyikben keletkezett. Amint átkerül egy másik szabályrendszert követő másik dimenzióba, abban a pillanatban torznak és értelmetlennek tűnik. De hiszen nekünk már egyértelmű, hogy különböző kiindulási alapokra építve teljesen különböző, egymásnak ellentmondó, de önmagukban érvényes rendszerek alakíthatók ki. Ez az akár matematikai, akár filozófiai vonatkozású tény azonban semmiképpen sem befolyásolja a fotók mint képek érvényességét.
Telek Balázs célja munkáinak készítése közben – tudjuk meg az általa írt bevezetőből – „nem a dimenziók bemutatása, hanem az, hogy a néző a szemlélődés, elmélkedés és megismerés dimenziójába terelődjön”.
Visszatérve az egri és az azután következő évekre: Telek újabb és újabb kamerákat építve, különböző témákon (portré, akt, tájkép, épületfotó) dolgozva térképezte fel a camera obscurában rejlő lehetőségeket, bizonyos esetekben az egyes feladatokhoz speciális kamerát készített. Munkássága azonban nem korlátozódik a camera obscura használatára, tapasztalatait átvitte más eszközökre is.
Újabb képeinek többségét nagyformátumú és / vagy digitális fényképezőgéppel készíti, s legújabban színes fotókat hoz létre. A könyv végén található képjegyzék szerint a kiadványban reprodukált hetvenhárom mű közül csupán tizenhat készült camera obscurával. Telek Balázs munkáinak közös nevezője tehát nem a képkészítés során alkalmazott eszköz, hanem a hatalmas képzőművészeti / művészettörténeti hagyománnyal rendelkező, s a kiadvány címéül is választott anamorfózis jelensége. Hogy értsük, miről is van szó, Telek a könyv elején ismerteti az optikus, katoptrikus és dioptrikus anamorfózis fogalmát.** S hogy el tudjuk képzelni, milyen eszközök illetve képfelfogó felületek segítségével hozta létre az anamorf műveket, a kiadvány végén megtalálhatóak ezek rajzai is.
A könyv anyagával nagyrészt megegyezik a www.anamorph.hu weblap tartalma, két különbség azonban szembetűnő. A műveket csoportokba soroló weblapon megtalálhatók az általam említett, ám a katalógusból hiányzó horizontális és vertikális panorámafotók is. A másik lényeges különbség az, hogy amíg a honlap képeit egy sík felületen, viszonylag fix nézőpontból vagyunk kénytelenek nézni, addig a könyv lapjait – Telek instrukcióinak megfelelően – 45º-os, illetve 90º-os szögbe hajthatjuk, s ezzel bizonyos képek esetében „helyreállíthatjuk” a látványt. S ha kedvünk tartja, akár a nem ily módon nézendő képekkel is kísérletezhetünk: különböző szögből, változatos nézőpontokból tekinthetünk rájuk. Meggyőződésem, hogy ezentúl egyetlen könyv egyetlen képére sem tudok majd úgy nézni, mintha egy statikus, megváltoztathatatlan dolog lenne, lapozás közben folyamatosan figyelni fogom, hogyan alakul, hogyan változik a látvány.
A címet Svetlana Alperstől kölcsönöztem, aki a "Hű képet alkotni. Holland művészet a XVII. században" című könyvében tárgyalja a camera obscura használatát is.
* http://www.origo.hu/digifoto/20070314telek.html
** Optikus vagy perspektivikus anamorfózis: a megfelelő nézőpont a kép meghosszabbított hossztengelyének egy megfelelő pontján van, onnan nézve értelmezhető a kép. Katoptrikus anamorfózis esetében a félkör alakban torzuló képvonalak egy, a kép (hordozó) egy megfelelő pontjába állított tükröző felületű henger vagy kúp felületén állnak össze helyes képpé. Dioptrikus anamorfózis esetében egy kép részletei vannak összekeverve egy másik képben, s egy sokszögűre csiszolt lencsén át nézve áll össze a teljes kép.
Telek Balázs: Anamorph. Bp., KattArt Bt., é.n.
http://www.c3.hu/scripta/holmi/00/08/22gera.htm
Hozzászólások az íráshoz (eddig 0 hozzászólás érkezett)