Bejelentkezés
FOTOPOST.HU

FOTO
POST

fotóművészet

Info

FOTOPOST.HU
/kritika/ff

FF | Fotopost.hu

Fotók és szövegek | fotóművészet, fotókritika, képelemzés

Legújabb twittek

Fotóművészet https://t.co/T2sjtAwIiC

Keresés
Fotopost.huFotók és szövegek

FF

Kudász Gábor Arion kiállításáról

Cséka György2009.04.11.

Kicsit gondban vagyok [ill., a befogadó] ezzel a kiállítással, mert a címe/koncepciója mindössze annyi, hogy „fotográfiák”. Más információ a kiállításról, képekről a kiállítási térben nincs. Ami azt feltételezi, hogy eleve ismert, adott az a kontextus, amiben a képeket értelmezni lehet, és ez, nyilván a fotográfus életműve, valamely sorozata.

A.

Ha utánanézek a képeknek az alkotó honlapján, kiderül, a kiállításon szereplő 6 képből egy, a „biciklis” a honlap nyitóképe, cím, sorozati megjelölés nélkül. Egy másik kép azonosítható, mint a 2007-es Szeméttelep és a Románia  a (Szemét)unió ciklus részeként, egy harmadik kép pedig Ösvény, Kerepesi temető 2006 címmel a Zöld terület sorozat része. További kutatómunka eredményeként, egy a Revizoron megjelent elemzésből azt derítem ki, hogy „Kudász Gábor Arionnak most újabb kiállítása tekinthető meg a Vintage Galériában Szemétunió címmel.” Érdekes/kérdéses: a sorozat címe Szemétunió vagy, ahogy az alkotó honlapján is szerepel: (Szemét)unió?
Egy pályázat kapcsán pedig megtalálható a sorozat koncepciójának magyar nyelvű leírása is [angol nyelvű az alkotó honlapján]. [A koncepció leírásában itt már az alkotó is Szemétunió sorozatcímet használ.]

A gond az, hogy mivel kiállítás értelmezhetőségéhez a helyszínen hiányzik a szöveg/kép-környezet, nem világos, mi az, amit látunk. Valószínű, mivel a kritikai portálon lévő elemzésben szereplő egyik képnél szerzői engedélyre van utalás, a cikk információi szerzői információk. Tehát a Szemétunió című sorozatból láthattunk pár képet. 
Azonban, némi rekontextualizálással, hiszen egy kép a Zöld területből lett átemelve, így: átértelmezve. A szerző egyéb munkáit ismerve, ez nem szokatlan, hiszen pl. a Tranzit, Magyar országút című sorozat „Felüljáró, 4-es út, Törökszentmiklós” képe később a Tábor albumban, sorozatban tűnik fel. Ugyancsak a Táborban bukkan fel a „Panzió, Gyepü Street” a Zöld területből.
Nyilván az alkotói szabadsággal lehet érvelni, számomra azonban picit különös, hogy egyes képek, minden különösebb reflexió nélkül vándorolnak a sorozatok között. Ha az lenne a szándék, hogy e vándorlással a képek kontextusfüggő értelmezhetősége/jelentése váljon nyilvánvalóvá, érteném a módszert. Erre utaló szándékot azonban nem látok.

A Vintage Galériában kiállított képek címeiről végül is annyit lehet megtudni www.revizoronline.hu -ról: Bérház, Nagytemplom utca 2008, Promenád, Nizza 2007, Ösvény, Kerepesi temető 2006, Szeméttelep, Románia 2007. A „biciklis” kép és egy épülő vagy tatarozandó családi ház éjszakai képét mutató fotográfia címe azonban kideríthetetlen.
Persze, az önmagában nem lenne értelmezési probléma, ha a képek, a kiállítás cím és kifejtett elgondolás nélkül futna. Ha, és ismét: ez szándékos lenne. Mert lehetne.
De, véleményem szerint, nem így van, hiszen az alkotó, eddigi munkáit szemlélve, sorozatokban gondolkodik, sorozatokba tagolódnak művei. Így azt kell feltételeznem -, illetve nem tudok, mit feltételezni, mert nem tudom, e kiállítás elméleti installálásának mikéntje, hiba, lazaság vagy egy új koncepció része.
Amiért ennyire hosszasan időzöm a kiállítás voltaképpeni előszobájában, az a meggondolás, hogy a látás, percepció nem szűz, nem naiv, nem előfeltevésmentes. Mindig már a voltaképpeni látás, szemlélés előtt is tudok, és így pozícionálok, szövegkörnyezetbe állítok, összefüggéseket hozok létre. Az összefüggésbe állításhoz, így az értelmezéshez némi fogódzó kell, a fogódzót általában az alkotó nyújtja. Ha nem, ez a cél, az is fogódzó. Mert e nélkül nem tudom, mit nézzek/lássak. A Szemétunióból egy részletet és akként értelmezzem? Vagy több sorozatból egy válogatást vagy egy alkalmi sorozatot? Vagy egy best of jellegű képződménnyel állok szemben?

B.
Nézem/olvasom a dolgot, mint Szemétuniót akkor. Vagyis, elolvasom az alkotói elképzelést, de inkább megpróbálom lefordítani a magam számára azt. Próbálom megfejteni, vajon mit jelenthet a „jövőbe vetített utópiám” vagy a „pozitív utópiák”?  Az utópia ugyanis legáltalánosabb értelemben, a wikipedia szerint ezt jelenti: „Az utópia többnyire jövőbeli, a tökéleteshez közeli fejlettségi szinten álló emberi társadalmat, illetve egy ilyen társadalmat leíró irodalmi művet jelent”. Tehát a jövőbeli és a pozitív nem jelentenek semmit, jelenteni a negatív utópia jelentene valamit.

A szöveg szerint az emberi és természeti táj összemosódik, határaik eltűnnek.
A „szemétdomb esztétikuma” mindenhol megjelenik, temetőben, kertvárosok színkavalkádjában stb., ez a hulladék-felhalmozás velejárója.
Az urbanizáció hatásai felemésztik a szabad teret, pedig a tér kincs.
Mivel a természet és emberi táj határai elmosódnak, és kvázi esztétikailag, szemétdombra hasonlít sok minden, megfordítható, fordítva is szemlélhető, felfogható az egész a szemét természetként és minden más hulladékként figyelhető meg. Így és ekképp, természet már nincs, nincs hova visszamenni, kivonulni, nincs menedék, nincs utópia.
Innen nyeri el értelmét a sorozat címe is, hiszen az urbanizációnak most már nem is mellék-, hanem fő jelensége a hulladék-felhalmozás és ennek esztétikuma egyetemesként, mindent áthatóként van tételezve, megmutatva, leírva képek által.

A Szemétunió képei által leírt világállapot, egy hulladék-világállapot. Attól függően, honnan nézzük, bármi és bárki hulladék lehet előbb vagy utóbb. Vagy nem csak lehet, hanem eleve: az. Mert a háttér, a fenntarthatatlan [dugába dőlő, saját farkába harapó, önmagát felemésztő, kioltó stb.] fejlődés ugyanaz. A fenntarthatatlan fejlődés nagyszerű hozadéka, hordaléka az eleve vagy rövid idő múltán használhatatlan dolgok, tárgyak iszonyatos méretű tömege. Amely tömeg eltüntetésére nincs hely, elhelyezésére nincs tér, megsemmisítésére nincs kapacitás, így mint látvány és szerkezet beépül az immár egymás határait átlépő, áthágó emberi és természeti tájba. Voltaképp a fenntarthatatlan fejlődés szemete az egyetlen összetartó, egységesítő és egyneműsítő elem civilizációnkban. 

Kudász Gábor Arion talán már a Táborban is ezt a hulladék-világállapotot írta le, térképezte fel, rögzítette, csak egy város keretein belül. Hiszen a képeken a kihalt, épülő vagy épp [de végeredményben mindig] lebomló város a szemét, a rom terepe, helye is egyben. Talán ezért lehet, adódhat könnyen átjárás a sorozatok között, mert egyetlen gondolati egységben, tekintetben összefoghatók, hiszen a Bérház, Nagytemplom utca 2008 című és a másik, beazonosíthatatlan, házat ábrázoló kép a Táborban is helyet kaphatott volna. Vagy, ezért kerülhet át kép a Zöld területből is.

A fotográfus munkái, sorozatai szemléletbeli, stilisztikai jegyek alapján is rendkívül egységesek, összefüggőek. Számomra úgy tűnik, az alkotó nem határozottan elkülöníthető, más-más stilisztikai, koncepcionális jegyeket hordozó projektekben gondolkodik. Nem kezdi mindig újra, másként az alapoktól, nem gondolja újra és radikálisan át képalakítási módját. E helyett, kialakított/kialakult világlátása, egyéni fotográfiai nyelvezete használatának folyamából választ ki és konstruál bizonyos elgondolások mentén kisebb-nagyobb egységeket, sorozatokat.

A munkák, a nyelvezet alapvető tulajdonságai a tárgyias, leíró jelleg, a precíz és látványban, esztétikumban visszafogott komponálás. Mintha az alkotó és így a képnézésen keresztül a befogadó nem a világ, a látvány [szubjektív] alakítója lenne, hanem pusztán csak nézője, tehetetlen konstatálója vagy tanúja egy hulladék-világállapotnak. A képek személyessége szinte a nullponthoz közelítő, rejtőzködő. A személy ennek a világnak csak kerete, határa, már nem alakítója, nem szereplője. Maga is csak egy, nem különösebben kitüntetett, fontos, lényeges elem a globális, minden negatív utópiát negativitásában leköröző világállapot hulladék tárgyai között.

Kudász Gábor Arion: Fotográfiák, Vintage Galéria, 2009.03.03-03.27.

Hozzászólások az íráshoz (eddig 7 hozzászólás érkezett)

Hírek

Szilágyi Lenke tárlatvezetése

Puszta idill című kiállításán

2009.04.14.

Térkísérletek

Csörgő Attila képzőművész vetítése

2009.04.14.
további hírek>>>

Kiállítások

Próbálj tenni valamit, mégha csekélység is!

Ciprian Muresan, Yeondoo Jung, Johanna Billing, Kateřina Sedá, Miklós Mécs, Daniel Knorr, Arthur Kleinjan

2009.04.08. - 2009.05.24.

...Spektroid

Az InstART Csoport kiállítása

2009.04.03. - 2009.05.03.

MÁSKÉPp

Fiatal cseh női fotográfusok

2009.04.02. - 2009.05.03.
további kiállítások>>>

Pályázatok

CULTiRiS Fotópályázat

Határidő: 2009.05.25.

„Nézz szembe a tényekkel!”

A Bayer Hungária Kft. és a UNEP pályázata

Határidő: 2009.05.15.

Vasúti hidak

A MÁV Zrt. fotópályázata

Határidő: 2009.04.30.
további pályázatok>>>