Szellem és tudomány – a német nyelvben a bölcsészettudományt jelzi a két szó párosítása, míg az angolban és a magyarban is az ezotéria kaotikus, misztikus és érthetetlen területére utal. Ez a vízérdetektorok, a kenyérszeleten megjelenő Jézus és a videofelvételeken elhaladó Michael Jackson szellemének világa. A fotósorozat ehhez a jelentésváltozathoz áll közelebb: egy játékos szellemvadászat, melyben Surányi Miklós a fotográfiában jellemző valódi-nem valódi, látható-láttatható közötti vékony határon egyensúlyozik.
A sorozatban a képeken jelen nem levő dolgokra taktilis nyomok utalnak, vagy mutatnak rá, melyek mind-mind egy sajátosan kísérteties detektívtörténetet invokálnak. A fotók egy szinte kibogozhatatlan rendszer szerint, sajátosan szétszálazott, szaggatott road movie kockáiként elevenednek meg számunkra.
Felfoghatók akár szelleműzésként is, már nem az exorcizmus, hanem az „űzés” szó követés értelmében véve - hiszen a képeket nézve az az érzésünk támadhat, mintha kísértetek nyomában járnánk. Ráadásul olyan események nyomainak vagyunk szemtanúi, amik már megtörténtek a fényképezőgép expozíciós gombjának lenyomása előtt, így a kimerevített jelen számára már örökké megragadhatatlanok maradnak. Amennyiben a lekésettséget vesszük befogadói alapállásnak, már nem is road-, hanem chase-movie-ról kell beszélnünk, ahol elillan előlünk, az üldöző elől a szökevény.