Firenzéről világszerte mindenkinek  egyaránt a reneszánsz, vagy annak a születése jut eszébe, esetleg a toszkán dombok villái és ciprusligetei. Erre kívánok rácáfolni -- vagy talán annyira mégsem.

Tovább...

Átmeneti korban élünk, mint talán mindig. Itt van még minden régi, amit megszoktunk, szeretünk, de itt van már az új is, aminek vélt vagy valós lehetőségei csábítóak, és mi emberek szeretünk elcsábulni. Hermann Gábor is elcsábult, legalábbis egy kísérlet erejéig, talán éppen azért, hogy megmutassa nekünk, milyenek is vagyunk, amikor tétován toporgunk a régi és az új között.

Tovább...

Öt évvel a Ludwig Múzeum-ban rendezett életmű-kiállítás után Hajas Tibor fotómunkáiból a Vintage Galéria mutatott be válogatást.

Tovább...

Az első ember, akivel beszéltünk, a taxisofőr is örült a fotófesztiválnak, mert végre pezsgést hoz a városba. Ugyanis az észak-olasz Reggio Emilia hiába közigazgatási központ, két olyan város közelségében szunnyadozik, mint Bologna és Parma. Vagyis nem a turizmus kiemelt célpontja.

Tovább...

Szilágyi Lenke (1959) kivételesen jelentékeny fotográfiai életművének lényegi alakulása – immáron több mint harminc esztendeje – a szuverén Ego terében zajló küzdelem e szuverenitás stabilitásának megteremtéséért. Ha az embernek van saját énje, belső lényege, egyénisége, akkor megy minden szinte magától. Ha viszont ez az ego sérült, labilis, folyton elmozduló, akkor az illetőt körülvevő valóság is szétesésre hajlamos lesz.

Tovább...

A Képkeret: képek helye, meg-és bemutatkozási lehetősége, kerete. Minden kommentár, értelmezés, szó nélkül. Hely: ahol teret, játékteret adunk a számunkra (és reméljük az olvasó/néző számára is) valamilyen szempontból figyelemreméltó munkáknak. (a szerk.)

Tovább...

Mint négy vektor, melyek egy pontból indulva, egymásra merőlegesen négy irányba tartanak – így jellemezhető a dán fotósok egymáshoz való viszonya. A legkellemesebb a két kiállításban a művészek kiválasztása: egy-egy évszázados hagyományokkal bíró képtípust (portré és tájkép) járnak körül, szintén eltérő irányba. Tiszta, biztos koncepció – merészségét az magyarázza, hogy a művészek sem „akárkik” a kortárs fotográfiában; számos díjjal elismert alkotók.

Tovább...

Csoszó Gabriella fotósorozatai évek óta ugyanazt a kérdést járják körül: mivé válnak egykor történelmi jelentőséggel bíró, kultikus tereink, ha a világtörténelem kivonja csapatait és továbbáll? A válasz minden esetben ugyanaz: amint kiesnek látószögünkből, elvesztik egyediségüket, hétköznapivá válnak.
S amint az az egyszerű, feledésbe veszett tárgyakkal, épületekkel történni szokott, kopottá, porossá, elhanyagolttá lesznek. Eljár felettük az idő.

Tovább...