A „nagyotmondó” címnél több van a vaskos kötetben. Erre a lefokozott alcím utal: kultúrtörténet. A ma divatos „nagy”: művészet, szakács, stb., könyvek olyan technikákat ígérnek, amelyek révén az olvasó eljut a tudáshoz, boldoguláshoz, sikerhez. Ez esetben az számít sikernek, hogy a 2010-ben bővített kiadásban újra megjelent fotótörténeti könyv egy éven belül megjelent magyarul is. Szerkezetében hasonló a hiánypótló Kristin Thompson és David Bordwell nagyformátumú filmtörténetéhez, szemléletében Hauser Arnold művére, A művészet és az irodalom társadalomtörténetére emlékeztet.
Jelzésértékű, hogy a Várfok Galéria, amely olyan ismert képzőművészeket állított ki, mint El Kazovszkij, feLugossy László, Nádler István, Rozsda Endre, bővítette repertoárját a fotóval. A „több lábon állás” ma a talpon maradás egyik feltétele lehet. Szalóky Károly galériájában a nagy vásznak helyén Korniss Péter óriás printjei voltak láthatók. Előzményként, még a „fiókban”, a Spirituszban állított ki, közösen a fiatal Hangay Enikővel, akiben, ill. fotóiban látni „spirituszt”. Azóta Várfok Project Room néven folytatódik a tehetségek támogató bemutatása. Christiane Peschek kiállítását Misetics Mátyásé követi.
A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója (FFS) új tagjainak Valóság-fikciók című bemutatkozó kiállítása az ArtBázison első pillantásra nívós tárlat benyomását kelti. Ha alaposabban is szemügyre vesszük a kiállítást, ez az első benyomás mélyül, ám a sorozatokon a ma útnak indulni igyekvő, fiatal alkotókat körülvevő finom bizonytalanság válik érezhetővé.
Sarkantyu Illés kiállítása tanulmány a zuhanásról – a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. Egy kavicsos lejtőn lefelé futó katona elesésének aprólékos bemutatása, háttérben egy öngyilkosság történetével és egy mindezek mögött rejtve maradó, mégis a címben nem véletlenül megidézett személy hiányával.
Sarkantyu Illés majd 10 éve él Párizsban. Budapesten végzett az Iparművészetin 2000-ben. Diplomamunkája látható volt a Magyar Fotográfusok Házában, mellyel Siemens-díjat nyert. Az egyetemen Sarkantyu Simon festőművész tehetséges unokájának tartották. Apját, Mihályt, a fiatalon elhúnyt művészettörténész fotóst – aki operatőrnek tanult, forgatókönyvírással próbálkozott – keveset említették. Illés sem beszélt sokat róla. Most megszólal – miközben másról is „beszél“.
Utoljára másfél hónapja, 2012 ápr. 2-án tájékoztattam az esetről a …
miltényi tibor2012.05.15. 13:48Mikor próbálkozott utoljára? Ha valamikor, hát most lenne érdemes …
Anonymous2012.05.14. 14:20Anonymus rosszul figyelte a beszélgetést. Miltényi onnan indított, hogy 13 …
gromek2012.05.14. 13:40